P. Szalay Emőke: Magyar népi kerámi a Déri Múzeumban II. (Debrecen, 2003)
Zilahi edények
Egy másik bokályon a központi minta erőteljes habán hatást mutató fa. A fa két oldalán rézsut hajló ág palmetta virággal és gránátalmával. A nyakon a pikkelyminta egyszerűsödött változata. A díszítményt alul-felül barna, zöld csíkok és sávok határolják. A Zilahhoz kapcsolás alapját az ág szimmetrikus levelei adják, ami a zilahi kerámia egyik sajátossága. Ugyanakkor felfigyelhetünk a fatörzs földbenyúló részének kialakítására, amelyben mintha a szétágazó gyökereket fedezhetnénk fel 207 (245. kép). A fatörzs ilyen kialakítása alapján sorolunk feltételesen ide két bokályt. Az egyiken a háromszög alakban szerkesztett gyökerekből törzs nélkül ágazik ki a korona 208 (246. kép). Ez a megoldás ugyancsak zilahi edényeken látható. 209 A másik bokály mintájában úgy tűnik, hogy keverednek az elemek. A gyökerek egyértelműek, két oldalt kis elemek sorakoznak rajta. A kettős koronából azonban itt már kiágazó leveles ág maradt, de felette látszik a két korona között eredetileg ott lévő gránátalmaszerű minta 210 (247. kép). Igénytelensége ellenére a hasonlóság olyan nagy, hogy feltehetően egy ilyen zilahi bokály lehetett az előképe, bár lehetséges, hogy nem itt készült. A XIX. század második felében a zilahi stílus kialakulása után készült a következő bokály, díszítménye már a teljes színvilágot felvonultatja a jellegzetes lazúros kontúrozással. Látható rajta a szimmetrikusan elhelyezett hármas levél és a sokszirmú virág. Kontúrozása alapján feltehetően a XIX. század közepe táján készült 211 (148. kép). Karcsúbb alakú egy nagyobb méretű edény, amelynek mintája szinte teljesen azonos az előbbivel 212 (249. kép). Az előbbi díszítmény margarétája ismétlődik három zöld koszorúba foglalva egy másik bokályon, amelynek nyakán pontozott háromszögek és barna rombuszok váltakoznak. Itt már megjelenik a díszítésben a narancsvörös szín, ami viszonylag késői készítését mutatja 213 (250. kép). Az utolsó bokály öblén három mezőben átlósan hajló ágakon az ismert jellegzetes szimmetrikus levelek és kék virágok, a nyakon fekvő koszorúminta 214 (252. kép). Ez a motívum emlékeztet a tordai sötét színű bokályok egyik díszítményére. Ez utóbbi három bokály Kalotaszegről került a múzeumba, amely a zilahi edény egyik felvevő piaca volt. 215 A zilahi használati edények között legfontosabb a vizeskorsó volt, ezek Debrecenig is eljutottak. A világos agyagból készült mázatlan zilahi korsó kis alakú, teste arányos, az öble egyforma szögben domborodik illetve szűkül, közepén legnagyobb átmérőjű. Szája kerek, füle hosszan felívelve kapcsolódik a testhez, fülén ivócsecs. Szája és az ivócsecs barna mázas. Díszítése barna földfestékkel történt. A száján egy csík, nyakán ferde vonalak, vállán függőleges vonalakkal elválasztott mezőkben váltakozva barna mező és ferde vonalkázás. 207 Ltsz.: V. 1917. 30. m.: 21,5 cm. 208 Ltsz.: V. 1912. 18. 3. m.: 21,5 cm. Ezt korábban feltételesen udvarhelyinek tartottuk, P. Szalay Emőke 1996. 223. 209 Kresz Mária 1991. 202. kép jobb oldali bokálya. 210 Ltsz.: DGY. 67. m.: 19,5 cm. 2,1 Ltsz.: V. 73. 46. 1. m.: 19,2 cm. 212 Ltsz.: Gy. sz.: 2131/2001. m: 22,8 cm. 213 Ltsz.: DGY. 57. m.: 21 cm. 214 Ltsz.: DGY. 479. m.: 22,8 cm. 215 Kós Károly 1974. 72.
