P. Szalay Emőke: Magyar népi kerámi a Déri Múzeumban II. (Debrecen, 2003)
Feltételezett margitai és tasnádi edények
Feltételezett margitai és tasnádi edények Margita ugyancsak jelentős fazekasközpont lehetett az elmúlt századok során, ugyanis a debreceni mesterek a XVIII. századtól kezdődően éles harcot folytattak többek között a margitai fazekasokkal. Ez a küzdelem a XIX. században is tartott. 1815-ben a debreceniek kérelemmel fordultak a magisztrátushoz, hogy tiltsa meg a tanács a margitai, tasnádi és károlyi fazekasok árusítását, akik a hetivásárokon mázas edényt árusítanak. 165 Ebből az adatból kitűnik, hogy a margitai fazekasok ekkor mázas edényeket is készítettek. A fazekas mesterséget űzők nagy számát bizonyítja, hogy 1885-ben harmincan foglalkoztak ezzel a mesterséggel, mint iparigazolvánnyal rendelkezők, 1896-ban pedig 25-en. 166 A mázatlan edények közül jelenleg egy kétfülű fazekai tartunk a tulajdonos szerint margitai készítésűnek. A viszonylag széles fenekű edény teste kissé megnyúlt, tojásdad alakú, szája perem nélküli, kissé kihajló. Füle egyenes indulás után csaknem derékszögben hajlik az öbölrészhez. Díszítése fehér csíkok és hullámvonal a vállon 167 (222. kép). Feltételesen sorolunk ide néhány szilkét, amelyek az eddig ismert központok termékei közzé nem illeszthetők be. Közös formai sajátosságuk, hogy szűk fenekűek, öblük középen a legszélesebb, szájuk szélesebb a talpuknál. Fülük hosszan kiívelő, erős töréssel kapcsolódik az öböl legszélesebb részéhez. Díszítésűk sötétbarna engobon fehér, zöld, egy esetben kék színezésű, vízszintesen futó koszorúminta, nyakukon és szájukon hullámvonal, öblük alján többszörös vonalazás. Jellegzetességük, hogy a sötétbarna engobon fehér színre festik a levelek zöldjét. Egy szilkén a koszorúmintát fenyőágak és pettyekből összeállított levelek alkotják 168 (223. kép). A következő szilkén levelek között margaréták adják a mintát 169 (224. kép). Az utolsó a legdíszesebb, ezen a koszorúban fehér virágok fehérrel körvonalazott levelek között helyezkednek el. Itt jelenik meg a kék szín a virágok közepében 170 (225. kép). 165 P. Szalay Emőke 1993. 16. 166 jekelfalussy József 1885. 357.: Asztalos Lajos, Baksi Lajos, Bárány József, Bárány Pál, Borbély József, Bornyi Sándor, Bundik Sándor, Bundik Zsigmond, Gyöngyösi József, Gyöngyösi Sándor, Harsányi Bálint, Kovács Sándor, Lippai József, Mészáros József, Molnár Ferenc, Molnár József, Molnár Sándor, Nagy Gábor, Nagy József, Nagy Lajos, Nagy Zsigmond, Pap József, Pataky József, Pósán Lajos, id. Sós Sándor, ifj. Sós Sándor, Szabó György, Szilágyi Sándor, Tóth Sándor, Varga József. Uő. 1896. 570.: Asztalos Lajos, Barang József, Bonczi József, Borbély József, Bornyi Sándor, Csata Elek, Daróczi Lajos, Gyöngyösy József, Gyöngyösy Sándor, Incze István, Lippán Lajos, Mészáros József, Molnár József, Molnár Lajos, Molnár Sándor, Nagy Gábor, ifj. Pap János, Papp József, Pósán Lajos, F. Ráksi Lajos, ifj. Soós Sándor, F. Szabó György, Szecsey Péter, Szilágyi István, Tót Sándor. A két névsor összevetéséből kitűnik, hogy tíz év alatt jelentősen változott a névsor, ami azt mutatja, hogy feltehetően még vonzó volt ez a mesterség. 167 Ltsz.: V. 71. 392.1. m.: 22,5 cm. 168 Ltsz.: V. 81. 92.1. m.: 17 cm. Bihardiószegről származik, a tulajdonos nagybányainak vélte. 1M Ltsz.: V. 83. 11. 1. m.: 13 cm. 170 Ltsz.: V. 1941. 51. m.: 17 cm. Zsákáról került a múzeumba.
