P. Szalay Emőke: Magyar népi kerámi a Déri Múzeumban I. (Debrecen, 2002)

Dunántúli céhedények

menynek a céhvei össze nem függő voltára a csajági korsó is példát szolgáltat, hiszen ezen a központi kör keretbe helyezve egy kétfülű korsót láthatunk, amelyet inkább a fazekas céhre utaló díszítőelemként tartanak nyilván. Arra is van példa, hogy a fazekasok más céhek számára készített edényekre saját jelvényüket alkalmazták díszítőelemként. Mindezek alapján ezt a céhedényt szintén várpalotainak tartjuk és az 1820-30-as években készültekhez soroljuk. A három ismertetett céhkancsó készítése közel ötven évet ölel fel, így nyomon követhetők ezen időszak változásai. Ha kis számú is a példánk, de láthatjuk a karcolt díszítés teljes háttérbe szorulását. Ügy tűnik, hogy a kétfejű sasos és oroszlános címertartók együttes ábrázolása mindhárom palotainak tartott edényen megtalálható. 8 Az eddig ismert és felsorolt edények közül a veszprémi pintérek kancsója Palotán készült és valószínűleg palotai készítésű a csajági takácsok edénye, így a kétfejű sas és az oroszlán együttes ábrázolását inkább palotai jellegzetességnek tarthatjuk.

39 Úgyszintén ide sorolható az oroszlánok fejének, különösen a fülnek erőteljes kiemelkedése az edénytest felületéből. Ujabb adalékot jelent a palotai fazekasok elismertségéhez a tolna ozorai takács céh legénykancsója. Míg a gönyűi céhkancsó bemutatásával egy eddig kevéssé ismert formára hívjuk fel a figyelmet, amely készítési helyének meghatározása további kutatás tárgyát képezi. 37 Nagybákay Péter 1965. 182. 38 Nagybákay Péter 1965. 174, ezt jellegzetes népies hivalkodó túlzásnak tartja. 39 Nagybákay Péter 1965. 174.