P. Szalay Emőke: Magyar népi kerámi a Déri Múzeumban I. (Debrecen, 2002)

Dunántúli céhedények

A kancsó figyelemre méltó egyrészt abból a szempontból, hogy a feliratban szereplő Sármellék egy másik céhének, a takács céhnek már eddig is ismert volt az 1774-ben készült céhedénye.

30 Másrészt fokozza értékét, hogy bár a mestere nem nevezi meg a készítés helyét, viszont a saját nevét megörökítette. így tudjuk, hogy Mantli János palotai fazekas keze alól került ki, akinek a várpalotai szűcs céh számára készített edénye 1814-ből maradt fenn.

31 Az utolsó céhedény árul el legkevesebbet készítési helyéről és idejéről, ugyanis feliratot egyáltalán nem tartalmaz. így a formai és díszítésbeli jellegzetességei jelentenek kiindulópontot készítési helyének meghatározásában.

32 Formai tekintetben a várpalotai céhkancsók általános alakját követi. Viszonylag széles nyakú, enyhén kihajló, tagolt szájperemmel ellátott edény. Díszítése domborműves technikával készült. A már ismert kétfejű, kiterjesztett szárnyú sas mellén kör alakú keretben egy agancsos állatfej látható. A sas szárnyán a tollak domborúak, karmaival két kardot tart. Fejei erősen stilizáltak, középen egy alig felismerhető kereszttel díszített korona köti össze őket. Kétoldalt egy-egy kisméretű oroszlán, nyakukon gallérszerű sörény, fejük oldalra fordul, fülük erősen kiáll az edény felületéből, előttük két vetélő. A hosszú lapos fülön rátett szalag, amelynek felületét beütött, középen négyszög alakban elhelyezett csillagminták díszítik, felül egy, alul két csigába csavarodik. Szájpereme erősen kihajló, függőlegesen beütött csillagos gombsor szegélyezi a nyakát. A kiöntő részen függőleges, a korona felett négyszögben elhelyezett gombsor alkotja a díszítést. Füle alatt két egymásba helyezett négyszögletes keret, esedeg vetélőkeret, valószínűleg a takácsok által használt vetőfa, amelyre több takács céh edényén láthatunk példát. Máza zöld világos folyatással tarkázva

33 (21-22. kép). A kancsó formailag és díszítésében egyaránt erősen emlékeztet a csajági takács céh edényére, amely 1824-ben készült.

34 Az egyes díszítőelemeket végigtekintve a kétfejű sas megformálására más várpalotai készítésű edényen is találunk példát.

35 Viszont a nyak függőleges és vízszintes gomb díszítése ismét a csajági korsóval rokonítja. Ugyancsak erre mutat a sas két oldalán elhelyezkedő csenevész oroszlán és a fül beütött csillag mintázata. Ez a díszítmény látható mindkét esetben a sas fején és a kör alakú keretben, míg a szárnyak felülete mindkét edényen sima. További hasonlóságként sorolhatjuk a fül alatt elhelyezkedő négyszögletes díszítményt, amely a csajági korsón egyértelműen vetőfának tekinthető.

36 Az abdai edényen a szarvas nem illik bele a takácskorsóként való nyilvántartásba. Ugyanakkor a díszít30 Nagybákay Péter 1965. 185. 31 Nagybákay Péter 1965. 185, hasonló a várpalotai kovács céh 1808-as edénye, uo. 163. 30, 30a. kép. 32 Ltsz.: DGY. 465. m.: 42,2 cm, száj átm.: 9,1 cm. Gyűjtési helyként Déri György leltárában Abda szerepel. 33 Nagybákay Péter 1965. 183-184. 34 Nagybákay Péter 1965. 38, 38a. kép. 35 Hasonló koronás sas Fél Edit-Hofer Tamás 1975. 431. 36 Nagybákay Péter 1965. 181-182., Takács Béla 1984. 416-420.