P. Szalay Emőke: Magyar népi kerámi a Déri Múzeumban I. (Debrecen, 2002)
Észak-dunántúli edények
öntőcsővel ellátott. Nyakán, fülén és a száj fedésén végig karcolt rozmaringleveles ágak. Egész öblét karcolt felirat borítja 0 (2. kép). Az előbbiek alapján véljük, hogy a következő, az előbbieknél jóval régibb edény készítési helye éppen jellegzetes formája miatt ugyancsak Veszprém lehet. A kis aljú, öblös testú, foltos barna mázas kancsó nyakánál összeszűkül, szája összenyomott, félig fedett, kiöntőcsővel ellátott. A szájat fedő lapon karcolt évszám, 1785. A sajátos kiöntőcsöves szájmegoldás dunántúli jellegzetességnek tűnik 6 (3. kép). Mivel tudjuk, hogy a veszprémi fazekasok tintatartókai is készítettek, feltételesen itt említünk egy 1852-es évszámú kalamárist. A téglalap alakú tárgy kis lapított pogácsa lábakon áll. A tolltartó rész előlapján karcolt virágos ágak rózsával, tulipánokkal. Az üvegtartó rész metélt díszítésű. A hádap ívelten emelkedik, karcolt felirattal ellátott 7 (4. kép). Ugyancsak városi fazekas munkája lehet egy domborműves díszítésű zöldmázas tányérkulacs. A négy kis lapszerű lábon álló tárgy oldalán, felül a nyakhoz közel egy-egy pánt, a nyak két oldalán kis átfúrt fül. Elő és hádapján egyaránt akantuszlevél koszorú, amelyben szív alakból kinövő levél két oldalán névbetük és évszám 8 (5. kép). Hasonlóan városi fazekasmunka az a dohánytartó, amelynek zöldmázas, négyszögletű tartó része kör alakú talpon ül, fedele tagoltan emelkedik, közepén kis fogóval. Minden lapján biedermeier virágkosár 9 (6. kép). A XVIII. század végén, évszáma szerint 1793-ban készült egy korongozott gyertyamártó. A kerek talpból induló tárgy felül négyszögletessé válik szélesebb elő és hátlappal, valamint keskenyebb oldallapokkal. Fülei széles szalagfülek. Díszítése az elő és hádapon a sarkokból induló egymást metsző két ujjbenyomással tagolt domború csík, az oldalak élén függőleges hasonló csíkok. Vésett felirata az előlapon látható 10 (7. kép). Szentgálról származik egy vörös színű kis gyermekjáték tálka, amelynek egyszerű díszítése sötétbarna és fehér színnel készült. A tálka peremén fehér pontsor, karimáján egymást keresztező vonalak, öblében két féloldalas egyenes ág között évszám 11 (8. kép). 5 Ltsz.: DGY. 460. m.: 17 cm. Felirat: Készültt ezen orsó Mártzius25 dik én 1880ban Készíttettem én Bohka Sándo Nemes Gábor számára Botka Sándor csináltam magam Ezen Korsó belseje egéségel van tele akki tsak iszik belűlle, vajon egéségére. Aki ebből iszik. Az Isten éltese, éltese éltese élete fonalátt halál el ne messe Vivát én Booka Sándor csináltam Nemes Gábor éljen, Éljen a tulipiros makra fekete kadarka tudj a leány marka hol a legénynek a farka Szív vidámittásra Isten a bort atta mint Szent Dávid zsoltára mondotta. Gazdánk hordaját kiperelted tele kancsó Borát.... Abba Ki a borát ki nem isza kutya figgát toja visza A mester neve szerepel az 1885-ös összeírásban Jekelfalussy József 1885. 362. 6 Ltsz.: DGY. 46. m.: 17,2 cm. Ezt az edényt korábban esetlegesen csákvárinak feltételeztük. P. Szalay Emőke 1994. 206-7. 7 Ltsz.: DGY. 62. h.: 20,5 cm. Felirata: 1852 Sági Jósejfszám. Déri György szerint felsődunátúli munka. 8 Ltsz.: DGY. 74. m.: 27,5 cm. Felirata: N S 1822. 9 Ltsz.: DGY. 442. m.: 16 cm. 10 Ltsz.: DGY. 134. m.: 29 cm. Felirata: Nemzetes Szalántzy Sámuel kedves Sógor Uram számára V. Somodi Mihály fazekas Akaii. A hátlapon Anno Dni 1793 esztendőben készült. Közölte P. Szalay Emőke 1994. 208. 11 Ltsz.: DGY. 1534. átm.: 8,2 cm. Felirata: 1871.
