P. Szalay Emőke: Magyar népi kerámi a Déri Múzeumban I. (Debrecen, 2002)
Mezőcsáti kerámiák
vonalakkal határolva felirat, mellette karcolt tulipán. 306 A kulacsot Horváth Sándor munkájának tartjuk. A betűk alakja és a felirat szövege megegyezik az előző két edényen látható írással 307 (194. kép). A középtiszai műhelyekben is készítettek bokályt, bár ezek száma csekély. A mezőcsáti bokályok jellegzetessége, hogy formai szépségük vetekedik az erdélyi bokályokéval. A Déri Múzeumban két bokályt őrzünk. Az egyik zöld alapszínű, szabályos alul kiöblösödő testű, széles nyakú, kissé kihajló szájú edény, hosszan ívelő füllel. Függőleges leveles ágak díszítik fehér és barna színnel festve 308 (195. kép). A másik bokály sárga színű, formája megegyezik az előzővel. Díszítése a nyakon és az öböl alján barna, zöld és fehér csíkozás, az öböl felső részén vízszintes karéjos levélkoszorú ugyanezekkel a színekkel 309 (196. kép). Bár íá/félék készültek Mezőcsáton a legnagyobb mennyiségben, a Déri Múzeum egy példányt őriz. Az egyszerű folyóedényként készült tál sötétbarna alapon zöld, sárga és piros levelekkel díszített, közepén nyolc sárga pont. Egyszerűsége ellenére az egyik legszebb, legtökéletesebb darab, jól érzékelteti a mezőcsáti fazekasok magas mesterségbeli tudását, kifinomult ízlését 310 (197. kép). Különleges kisméretű szilke volt az ún. komacsésze, amelyben a gyermekágyas aszszonynak vittek ebédet. A sötétvörös alapszínű, gömbölyű edényke hasát körülfutó vonalak között fehér, zöld és barna virágos koszorú díszíti 311 (198. kép). A komacsészék mellett a keménycserép edények elterjedésével kialakult egy azokra emlékeztető ételhordó, amely gyári termékekhez hasonlóan egymásra tehető füles edényekből áll. A zöld edényt fehér, barna, vörös színezésű koszorúminta díszíti 312 (199. kép). Utolsóként egy korsói mutatunk be, amely ritka terméke volt a mezőcsáti fazekasoknak, alig néhányat ismerünk. A mezőcsáti anyagot nem tartották korsó készítésére alkalmasnak, ezért nem nagyon készítették ezt a formát. Az egyszínű zöld mázas edény csaknem gömb testű, nyaka szűk, rövid barna színű peremes szájú, füle csaknem félkörívben hajlik a testéhez. A nyakat benyomkodott perem fogja körül. Oldala kissé benyomott és az így kialakult egyenes felületen található a karcolt szöveg. 313 A felirat bizonyítja, hogy megrendelésre vagy ajándékba készült, tehát különleges edény volt, mivel a korsókat általában felirattal nem látták el. A készítő mester keresésekor itt csupán az írást használhatjuk. A feliratban az 1 szám, a H betű és más betűk azonossága alapján Horváth Sándorhoz kötjük (200. kép). 306 Ltsz.: DGY. 446. m.: 19 cm. Felirata: ANNO 1891 Edik Évben készültt Ezakúlacs Mező Csáth városában Lakos Gál Éerenc számára akiiszik belőle vajon egéségére. 307 Domanovszky György 1953. 88. kép. 308 Ltsz.: Sz. 1907. 130. m.: 22,5 cm. 309 Ltsz.: V. 1906. 584. m.: 21 cm. 310Ltsz.: DGY. 456. átm.: 28,4 cm. 311 Ltsz.: DGY. 186. m.: 9,3 cm. 312 Ltsz.: DGY. 122. átm.: 18 cm. 313 Ltsz.: V. 87. 23. 1. m.: 27 cm. Felirata: 1885 dik évben készült Mezőcsáthon Horváth Lajos számára.
