P. Szalay Emőke: Magyar népi kerámi a Déri Múzeumban I. (Debrecen, 2002)
Sárospataki kerámia
egyik bizonyítéka anélkül, hogy ki mernénk jelenteni akár egyiket, akár másikat biztos készítőhelyként Amennyiben azt fogadjuk el, hogy debreceni fazekas munka, akkor bizonyos, hogy készítője a már említett sárospataki kapcsolatok folytán ott megforduló fazekaslegény lehetett. Ugyanakkor a díszítőelemek hasonlósága révén a viszontkapcsolat, azaz Debrecen hatása Sárospatakra, is feltételezhető. A debreceni fazekas céh irataiból tudjuk, hogy 1839-ben egy Lévay Mihály nevű legényt szegődtettek. 239 Sárospatakon két Lévay nevű mesterrel találkozunk ebben az időben, mindkettőnek ismerjük egy-egy kiemelkedő edényét. Egyikük Lévay József éppen ebben az évben készítette a fazekas legénytársaság edényét, amelyre fentebb hivatkoztunk. Lévay Józsefnek egy évtizeddel korábbról 1827-ből maradt fenn ugyancsak egy céhedénye, de az zöld mázzal készült. Hasonlóan a kérdéses edények közé sorolhatjuk a következő tálat. 240 Az előző kulaccsal szemben az ovális tálnak elsősorban a formája mutat Sárospatak felé. A népi kerámiában az általánosan elterjedt kör alakú tálak mellett viszonylag ritkának számítanak az ettől eltérő formák. Az Alföldön a hódmezővásárhelyi fazekasok készítettek négyszögletes, illetve domború bordázatú tálakat, amelyek egyértelműen a polgári, manufakturális termékek hatását mutatják. Ezeken kívül Sárospatakról ismerünk ovális alakú tálakat. Ez a tálforma ugyancsak elterjedt volt a XIX. század eleji kőedénytermékek között. Sárospataki megjelenését kapcsolatba hozhatjuk az itt működő manufaktúrával, illetve a Román János által megfogalmazott XIX. század eleji piackörzettel, felvevő piaccal, amely a környék kisnemességét és a mezővárosi polgárságot foglalta magába. Ennek ismeretében bizonyára nem véleden, hogy itt láthatjuk ezt a ritka formát 241 (164. kép). Déri György gyűjteményében található tálat a gyűjtő debreceni készítménynek határozott meg. Ezzel kapcsolatban meg kell állapítani, hogy a debreceni edények között hasonló forma egyáltalán nem fordul elő. A díszítmény vonatkozásában szintén nem találunk még csak közelítőt sem a tányér megoldásához. 242 A debreceni tálak peremén ugyanis összefüggő koszorúszerű díszítés a XIX. század utolsó negyede előtt nincs, mindig különálló leveles ágak alkotják a díszítményt. A pataki fehér színű tálakat viszont inkább az összefüggő koszorú minta jellemzi. Legközelebbi párhuzamként egy hasonlóan ovális pataki tálat sorolhatunk, amely szélén ferde vonalak zárják a karimát. Ugyanezt kevésbé finom kivitelben láthatjuk a debreceni tál szélén. Alatta még mindig a karimán egyszerű szabályos levélkoszorú húzódik, amelynek hasonlóját szintén pataki tálon fedezhetjük fel, 243 de ugyanilyen a 239 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár IX. 9. 6. A fazekas céh jegyzőkönyve 1829-1864. 77. 1839. április 21. bejegyzés. 240 Ltsz.: DGY. 227. átm.: 27 x 25,2 cm. 241 Román János 1955. 8. kép. 242 P. Szalay Emőke 1986. 243 Román Jánosl955. 28. kép.
