P. Szalay Emőke: Magyar népi kerámi a Déri Múzeumban I. (Debrecen, 2002)

Sárközi kerámia

tétbarna, valamint vörös öbölrész. Díszítményüket jellegzetes fehér, kerek szirmú virágok alkotják

100 (64-65. kép). Egy vörös bokály a formai jellegzetességek mellett fekete, fehér, sárga és zöld színezéssel készült. Félkörívekben levelek díszítik az öblét, nyakán ágak

101 (66. kép). Ügy tűnik, hogy ugyancsak szekszárdinak tarthatunk egy újabb bokályt, amely hasonló talpperemmel ellátott, díszítményét pedig teljes egészében geometrikus elemek alkotják

102 (67. kép). Úgyszintén szekszárdi egy tányérkulacs, hasonlóan pontok, vonalak díszítik, a máiemlített fehér, barna, zöld szín jelenik meg rajta

103 (68. kép). A tányérok, tálak közül hármat sorolhatunk bizonyossággal ide. A szekszárdi tányérfélék sajátosságának tűnik az erősen domború peremszél, valamint oldaluknak az öböltől töréssel való elhatárolása. Két kisméretű tálnak, egyik vörös, másik sötétbarna, a pereme egyaránt cirkozott, vagyis a függőleges festékcsíkokat cirokkal húzta össze a mester. Vörös alapon fehér-zöld-barna színezésű mind a perem, mind az öböldíszítmény, amelyben a szekszárdi jellegzetesség, a kerek, fehér szirmú hármas virág utal az eredetre

104 (69. kép). A sötétbarna alapszínű peremén zöld, fehér, vörös színű a cirkozott rész, míg a közepén egyeden jellegzetes kerek szirmú virág díszlik

105 (70. kép). A harmadik nagyméretű tálon zöld, vörös, fehér girland díszíti a peremet, majd az öblöt szintén cirkozott sáv választja el, ami Kresz Mária szerint balkáni kapcsolatra utal

106 (71. kép). Feltételesen említünk itt egy folyatott díszítésű tálat, amelynek felálló peremén kívülről fehér, vörös csíkozás látható, szélén egymásra folyt cseppek, majd öblében vörös és folyatott díszítés. Ezt a színösszetételt István Erzsébet egyértelműen szekszárdinak tartotta, hasonlót Nagy Janka Teodóra mórágyinak közöl 7 (72. kép). Egy másik tálon zeg-zug vonalas csíkozás, közeiben foltokkal díszíti a peremet, öblében két összehúzott sokszínű sáv 08 (73. kép). A színezés alapján sorolunk ide egy leányfigurát, a sötétbarna, zöld, fehér, vörösbarna mellett hiányzik belőle a sárga

109 (74. kép). 100Ltsz.: DGY. 304. m.: 22,2 cm. Felirata: P. P. névbetűk a nyakon, a másik bokály ltsz.: DGY. 89. m.: 21,4 cm. KM 1883. felirattal. 101 Ltsz.: DGY. 515. m.: 20,8 cm. 102 Ltsz.: DGY. 90. m.: 19,3 cm. Ennek az edénynek az esetében felmerülhet, hogy késői készítésű. B. Révész Agnes feljegyezte, hogy Szekszárdon az 1930-as években működtek fazekasok. Megfigyelése éppen a vörös színű edényekre vonatkozott, mely szerint ebben a színben az újabbak világosabb pirosak voltak a XIX. századi sötétebb vörössel szemben. 103 Ltsz.: DGY. 401. m.: 27,5 cm. 104 Ltsz.: DGY. 1498. átm.: 19 cm. Középdíszítményéhez hasonló Malonyai Dezső 1912. XLIII. tábla bal felső tányér. 105 Ltsz.: DGY. 144. átm.: 19,7 cm. 106 Ltsz.: DGY. 486. átm.: 34,6 cm. Kresz Mária 1961. 147. Mását lásd Domanovszky György 1981. II. 252. 98. kép. Az ötszirmú virágra hasonló megoldás Kresz Mária 1962. 147. 9. ábra, Domanovszky György 1981. 252. 97. kép, B. Révész Ágnes egészen hasonló tálat mórágyinak vélt. im. 160. 1. b ábra. 107 Ltsz.: Sz. 1906. 1457. átm.: 28 cm. A tálnak régies a formája, lásd Nagy Janka Teodóra 1994. 20. 108 Ltsz.: V. 96. 51. 1. átm.: 22 cm. 109 Ltsz.: DGY. 389. m.: 15 cm