P. Szalay Emőke: Magyar népi kerámi a Déri Múzeumban I. (Debrecen, 2002)
Sárközi kerámia
szélűek, ilyen leveleket láthatunk az említett 1782-es tálon, valamint egy később bemutatandó fűszertartón. Peremén a csorgatott, elhúzott díszítés kevésbé sikerült megoldását láthatjuk. A harmadik tálon a margaréták sokszirmúak, mellettük kettős színezésű tulipánok. 74 Ezen a tálon is megfigyelhető a mórágyi virágbokor sajátossága, hogy általában nincs középső virága, a két oldalra lehajló virágfejek között csigavonalak zárják le a díszítményt (43. kép). Ezt láthatjuk az utolsó tálon, amelyet ismét a jellegzetes szirmokra helyezett petytyekkel díszített margaréták mellett szétnyílt borsóhüvelyekre emlékeztető levelek díszítenek 75 (44. kép). Ennek a tányérnak a színezéséből hiányzik a sárga, amit megfigyelhetünk egy kisméretű bokályon, amelynek díszítménycsokrát két lehajló tulipán és egy margitvirág alkotja 76 (45. kép). Még egy fehér színű bokályt őriz a Déri Múzeum, amely révén szerencsés helyzetben vagyunk. Az edény évszámmal ellátott, azt mutatja, hogy fehér színű edények készültek még a XIX. század második felében is 77 (46. kép). A fehér edények között őrzünk egy fűszertartót is. Ennek díszítményében jelenik meg az említett karéjos levél és további érdekessége, hogy egyfülű edényből emelkedik a leveles kihajló ág nagy tulipánnal koronázva, rajta ügyedenül rajzolt madár ül 78 (47. kép). A vörös színű csoportból ismét egy jelentős darabot mutatunk be elsőként. 79 A fűszertartón szereplő név Glöckner Baltazár, akinek neve eddig még nem került említésre. Évszámmal ellátott, ami mutatja, hogy vörös edények a század közepén már készültek. A tárgy tetején ritka díszítőelemként ismét a madár jelenik meg, de ez sem emlékeztet az ismert jellegzetes mórágyi madarakra, inkább gólyára hasonlít 80 (48. kép). Ennek alapján esedegesen soroljuk ide azt a vörös színű tálat, amelynek ügyeden madara hasonló megoldású. A tányér szélén olyan féloldalas ágakat láthatunk, amelyhez hasonlók Beczkóyné Révész Ágnes által közölt Glöckner családnál talált 1856-os kancsó nyakrészén látható 81 (49. kép). 74 Ltsz.: DGY. 500. átm.: 23,6 cm. 75 Ltsz.: DGY. 39. átm.: 20,7 cm. 76 Ltsz.: DGY. 201. m.: 15,6 cm. Nyakán Sz. M. névbetűk. 77 Ltsz.: DGY. 335. m.: 20,8 cm. Felirata: 1861. Sötétbarna párját közli Kresz Mária 1991. 79. A két margaréta között lévő sajátos díszítmény kapcsolja össze őket. 78 Ltsz.: DGY. 34. átm.: 25,2 cm. Közölte Nagy Janka Teodóra 1994. 20. 79 Ltsz.: DGY. 507. m.: 28,2 cm Felirata: 1848. 80 Soproni Olivér 1987. 146. 81 Beczkóyné Révész Ágnes 1938. 166. 4c-d ábra. A tárgy leltári száma: V. 56. 29. 1. átm.: 37 cm. Eddig ezt a tálat nem sikerült meghatározni, gyűjtési helyét sem ismerjük. Bár debreceni munkának tartották, azonban azok sorába nem tudtuk beilleszteni. Greiner Mihály hagyatékából került a Déri Múzeumba. Sárközi eredetét alátámaszthatja az, hogy a hagyatékban más sárközi edény is található.
