P. Szalay Emőke: Gömöri kerámia az Alföldön (Debrecen, 2005)
A gömöri kerámia
A gömöri kerámia A magyar népi fazekasság különleges csoportját alkotja az ún. gömöri kerámia. Különlegességét több szempontból is megközelíthetjük. Elsőként a mesterség alapanyagát alkotó agyag szempontjából vizsgálhatjuk ennek a területnek a fazekasságát. Kresz Mária a Fazekas, korsós, tálas című alapvető tanulmányában hívta fel először a figyelmet arra, hogy a fazekasmesterségben bizonyos szakosodás figyelhető meg. „Az országos szükségletet a különböző gócpontok régi keletű munkamegosztás, szakosodás szerint elégítették ki, az agyagipar egyes központjainak a mesterség ágainak sajátos »profilju«" volt. Hogy milyen edények tartoztak ebbe a profilba, azt alapvetően az agyag minősége határozta meg. Éppen az agyag minőségének sokfélesége okozta, hogy az egyes központok között nagy különbségek voltak, sokkal nagyobb különbségek, mint más mesterségnél, ahol nem volt lényeges eltérés a nyersanyag minősége között. " ] Megfogalmazta, hogy a fazekas mesterségnek más és más a jellege aszerint, hogy milyen agyagból dolgozik a mester és milyen fő árucikkekre, edényformákra szakosodott. 2 Megállapította, hogy az országos viszonylatban eltérő mesterség megnevezések pontos értelmezése helyenként különböző, így a fazekas tűzálló agyagból fennálló edényt, főzőedényt, főleg mázatlan külsejű, belül ólommázas fazekat készítő mestert jelent, a korsós nem tűzálló agyagból 1 Kresz Mária 1960. 298. 2 Uő. uo. 299.