P. Szalay Emőke: Gömöri kerámia az Alföldön (Debrecen, 2005)

A gömöri edény kereskedelmi útvonalai

B. Kovács István szerint ez a kiterjedt piac bizonyos területfelosztást vont maga után. Erre már Comajová felhívta a figyelmet, aki szerint az egyes családoknak meghatározott útvonalaik és felvevőpiacaik voltak, melyek nemzedékről nemzedékre hagyományozódtak. Az évszázadokon át tartó termékforgalmat, amint arról már szó volt, nemcsak maguk a fazekasok bonyolították le, hanem közvetítő fuvarosok is részt vettek benne. A levéltári források már a XVIII. század végén a fazekasmesterséggel foglalkozó falvak mellett, mint Deresk, Lévárt, Gice, Mikolcsány, Perlác, Nagyszuha, említenek olyan falvakat, amelyek agyagárúkkal, fazékkal, agyageszközökkel, edényekkel kereskednek. Ilyenek Derencsény, Pápócs, Szilistye, Hrusova, Ratkószuha, Babaluska és Esztrény lakói.

62 A kialakult útvonalak során szokássá vált ajándékok adása, ilyenről Hajdúszoboszlóról tudunk, ahol az egyik legszebb rimaszombati kancsó ajándékozása bizonyítéka a személyes kapcsolatoknak.

63 Fazekasmesterséggel foglalkozók száma Gömör megyében 1885ben és 1896-ban a hivatalos iparos névjegyzékben közölt hivatalos összeírás szerint:

64 1885 1896 Alsószkálnok 1 Deresk 39 Derencsény 5 1 Fazekaszsaluzsany 17 28 Jolsva 4 10 Kövi 8 Lice 9 Mellété 4 Mieléc 13 2 62 Takács Péter-Udvari István 1992. 862-863. 63 Kresz Mária 1992. 38. 64 Jekelfalussy József 1885., 1896. Az összeírás nem tekinthető minden szempontból hü forrásnak, ugyanis bizonyos, hogy nem minden település szerepel a felsorolásban, feltétlenül vannak olyan falvak, mely kimaradtak. így pl. kizárt, hogy Süvétén 1885-ben 47-en foglalkoztak edénykészítéssel, alig több mint 10 évvel később már nem említik. Dereskről is csak 1885-ben vannak adatok, holott a XX. század elején is 47-en dolgoztak. Lásd erről Szalay Emőke-Ujváry Zoltán 1982. 107.