P. Szalay Emőke: Gömöri kerámia az Alföldön (Debrecen, 2005)
A gömöri fazekasságra vonatkozó írásos adatok
Tamásfalván a XVIII-XIX. században 39 tagja volt a miskolci fazekascéhnek, ami azt jelenti, hogy legalább ennyien űzték a vizsgált időszakban a mesterséget a településen. 28 Helyzetük azért is figyelemreméltó, mert a mesterek között a XIX. században több esetben fazekasdinasztiákkal találkozhatunk, vagyis apáról fiúra örökítették a kézművességet, több esetben három egymás utáni generációból követték egymást. 29 Ennek ellenére nem jutottak el az önálló céh alakításáig. Ez az időszak a gömöri és miskolci fazekasság kapcsolataiban más szempontból is fontos volt. A céhiratokból kitűnik, hogy 17681847 között Jolsváról 47, Rozsnyóról 9, Rimaszombatból 8, Tamásfalváról ugyancsak 8 fazekas legény érkezett vándorlása során a városba és töltött ott el hosszabb időt. 30 A gömöri fazekasság sajátossága, hogy a céhes iparűzés mellett a korai időktől kezdődően fontos és meghatározó szerepe volt a céhen kívüli tevékenységnek. A gömöri edények legnagyobb részét feltehetően nem a céhes központokban, hanem a környékükön fekvő fazekasfalvakban állították elő. IIa Bálint a XVIII. század elejéről azt írja, hogy a fazekasok voltak a megye mesteremberei közül az egyedüliek, akik a megyén kívül is értékesítették termékeiket. Egy ilyen adat a lénártfalvi híd 1715-ös vámtételei között említ fazekakat. 31 Gicét és Pelsőcőt már ebben az időben is úgy szerepelteti, mint ahol a lakosság fazekassággal foglalkozott és áruikat a magyar falvak vásáraira vitték. 32 A gömöri fazekas falvak közül néhányat már a XVIII. század közepén Bél Mátyás említ a Notitia Hungáriáé Gömör megyét bemutató könyvében. Itt a Jolsván túl fekvő falvak közül Miglészszel, Süvétével és Perlásszal kapcsolatban nem tesz említést a fazekasságról, viszont a ratkói járásban Gicét, Licét felsorolja. Gicéről a következőket írja: „Lakosai a cserépedényeket, amelyeket készíte28 Legutóbb Vida Gabriella 1999. 90. 29 Vida Gabriella 1990. 58-59. 30 Bodó Sándor 1975. 89-93. 3 1 IIa Bálint I. 1976. 399., 403-6. 32 IIa Bálint 1976.436.
