Lakner Lajos: "boldog az, kinek sok köteléki vagynak az életben" Kölcsey Ferenc Álmosdon (2007)

Két arc. Melyik az igazi? Van-e egyáltalán igazi és kevésbé igazi én? Lehet-e az álmodozásra hajló és a mindennapi gazdasági ügyeket intéző én között, a szabadságra vágyó és a földi kötelékekkel viaskodó Kölcsey között választani? Volt idő, mikor megtette ezt. Minden kételkedés nélkül választotta az álmokat, a belső függetlenséget, a művelődés világát és hadakozott minden olyan tevékenység és helyzet ellen, melyek arra döbbentették rá, hogy az álmok mit sem érnek, a belső függetlenség csak illúzió és a kultúra csak menekülés. Nincsenek még oly távol azok az idők, mikor nem volt kérdéses, hogy az álmok mindennél többet érnek. Almomban legyek boldog vagy ébren, mit nekem, csak úgy érezzem magamat. Érzem ezen filozofálás gyönge oldalát, szerencsés vagyok míg álarca fennmarad, és ha leesik? panaszolni mégsem fogok. Nincsen-e könyv? nincsen-e papiros? Azok az átkozott mindennapi kötelékek azonban újra és újra lehetetlenné tették, hogy véglegesen az álmok, a költészet és a képzelet birodalmának lakója legyen. Azon környülállások, melyekbe a határok közé szorult gazdálkodás minden hozzám hasonló ifiú embert helyheztet oly hideggé, oly önmagamtól különbözővé tettének.... íl