Lakner Lajos: "boldog az, kinek sok köteléki vagynak az életben" Kölcsey Ferenc Álmosdon (2007)

A Poéta csak úgy poéta, ha azon tárgy mellyre figyelmességét felfüggeszti, vagy azon tárgy melly véletlenül elméjébe ötlik őt elevenen meg illeti, fel ébreszti benne a' képzelő erőt... Hányszor siettek segítségére az érzelem és a képzelet, s hányszor okoztak neki kínt! Nélküle hogyan is bírhatta volna ki az unalmas és magányos vidéki életet, hogyan őrizhette volna meg a felsőbb szépségek utáni vágyát? De talán csapongó fantáziába, az oka magányának és szélsőséges érzékenységének is? Álmodozó ő, akit a tóduló, csapongó Ideák maguk után ragadoznak. Már 20 éves korában kétség gyötörte, mikor tűnik-el a' hév könnyű szeméből Matthissonomnak sorain? Mikor szűnik tiszteltt nevek' említésekor a' szűk melly dagadni? 'S ha megszűnik mi leszen az érzéketlen ifjúból? csak akkor kell-e örülnie midőn búzája drágán kél-el, 's bö szüretet ád az Ősz? 10