Sz. Kürti Katalin: Vezető a debreceni Medgyessy Ferenc Emlékmúzeum Medgyessy Ferenc (1881-1958) életmű-kiállításához (Debrecen, 2006) (Debrecen, 1978)
ló és lovas mozgásának azonosságát és ellentétét. Az együttmozgás és ellenhatás érdekelte, tágabban a mozgás és nyugalom dialektikája. A Lovashoz számtalan vásárhelyi és debreceni anekdota fűződik. Medgyessy azokra a megjegyzésekre, amelyek számon kérték lovasszobraitól a fényképszerű igazságokat, így válaszolt: „Nem is lú az, ha szobor" - azaz: a szobornak, a versnek nem feladata a valóság másolása, annál inkább a lényeg megragadása, az expresszivitás. Valamennyi lovasszobrára illik nyilatkozata: „A legnehezebb szobrászi feladat: a lovasszobor. A lovasszobor: két összetapadt testnek egymáshoz való viszonya. A lovas fara, combja ráfeszül, rámintázódik, rálapul a lóra. Ezt éreznem is kell, nemcsak látni. Ezért igyekeztem nagyon, hogy minél többet lovagolhassak. Persze, amennyire csak lehet, túlzóm a mintázásnál a ráfeszülést és örülök, hogy észreveszik. - Másik fontos a bronzszobornál nem a valósági, hanem az optikai egyensúly, karok vagy más egyéb ne húzzák félre a szobrot. Én kétfelé húztam a férfi két lábát, hadd legyen még stabilabb. Aztán meg: hadd foglalja a teret. A lovasszobor úgy is nagyon profil munka: ez ellen is tenni akartam." Lovasszobrok, de egyszerre történelmi emlékművek is a Turáni lovas, a már említett Török-magyar csata reliefje és a győri Szent István szobor, valamint a későbbi Hunyadi lovasszobor. 1930-ban mintázta, majd 1938-ban továbbfejlesztette Turáni lovasát, amely az Ősmagyar párdarabja. Kis, mokány lovon ülő, a távoli pusztát kémlelő Medgyessy alkatú „ősmagyart" ábrázol. „Honfoglaló vitéz mosolyog rá szeretettel. - Ilyen vad és nyers lehetett, ugye? A lova is vad ló. Mint egy farkas. Szétveti a négy lábát, segít figyelni a lovasának. Ez nem fővezér: közkatona. A ruhája is, igyekeztem, hogy olyan egyszerű legyen, amit maga csinálhatott magának állatbőrökból" - nyilatkozott a művész 1941-ben Móricz Virágnak. 1938-ban fogott a Szent István szoborhoz, Győr város kérésére, megbízására hallatlan kedvvel, de gyötrődéssel. Mint László Gyula írta: „Nem szerette István királyt, mert, amint mondta, sok magyar ember vére tapadt a kezéhez a pogány felkelések leverésekor." Ezért nem elsősorban Istvánnak, hanem a népmesék „jó királyának" állított emléket. 1940-ben már elkészült a kiállításunkon látható feles gipsz, 194l-re a nagy, közel négy méteres gipsz. Ez elpusztult a II. világháború idején. Medgyessy halála után, 1960-ban a feles gipsz alapján öntötték ki Győr részére a bronz szobrot (ma a várfalak előtt áll). A Szent István szoborra kapta meg Medgyessy a Magyar Tudományos Akadémia képzőművészeti jutalmát 1944-ben. 1951-ben készítette újabb lovas emlékművét, a Hunyadi Jánost. Pályázatra adta be két-két különböző méretű és megoldású tervét, de egyikre sem kapott megbízást, így nem tudta megvalósítani sem 1951 körül, sem később. Legnagyobb vágya az volt, hogy még életében felállítsanak köztérre egy lovasszobrát. Ezért nyújtotta be 1951-ben a földalatti vasúthoz meghirdetett pályázatra a Sportlovast, s ezért mintázta ugyancsak 1951-ben a Hortobágyi csikóst, amely kis, pusztai lovon ülő tömzsi, Medgyessy-alkatú férfit ábrázol. A ló és lovasa a puszta nyugalmát, egyszerűségét ismétli harmonikus együttesével. A csikós ruhája leegyszerűsített, nem néprajzi hitelességre törekvő. Medgyessy - mint minden lovasszobránál - a testet, annak plasztikáját akarta megmutatni, s nem elfedni. A szobor igazi bronzba kivitelezésre való mű: jelentősége körvonalában van. 34
