Sz. Kürti Katalin: Vezető a debreceni Medgyessy Ferenc Emlékmúzeum Medgyessy Ferenc (1881-1958) életmű-kiállításához (Debrecen, 2006) (Debrecen, 1978)
(Gulyás Pál, Oláh Gábor, Juhász Géza, Veres Péter, Gáborjáni Szabó Kálmán) körében. Nemegyszer Medgyessyvel együtt jöttek a városba és a Hortobágyra. De Pesten is találkoztak: a Kelet Népe szerkesztőségében vagy kávéházban. 1942 márciusát már nagybetegen töltötte Móricz Debrecenben és a Hortobágyon. 1942. szeptember 4-én meghalt, s barátja, Medgyessy, szomorú feladatot teljesített: Móricz Virág kérésére elkészítette a halotti maszkot, rajzon jelenítette meg az Utolsó találkozást, megmintázta gipszben a Móricz-reliefet. Ha összehasonlítjuk a két nagy realista művész alkotásait: Medgyessy Debreceni Vénuszát, Kis lovasát, Kövér gondolkodóját és Móricz regényeinek hatalmas, energiától feszülő paraszt-alakjait, feltűnik az azonos élménykör azonos színvonalú, eruptív erejű megjelenítése. Medgyessynél azonban több a derű, az írónál erősebb a tragikum, a sűrű drámaiság. Művészetük plebejus eredőiről, a közös debreceni gyökerekről így írt Móricz Zsigmond még 1937-ben: „Mi Ferkóval, ketten, nem hagyjuk magunkat. Mi debreceni virtussal verekedtünk a sorssal, mely néha-néha egy kis cirógatással hajlik ide. De nem az a fő, hanem az, hogy vadul egészséges vért kaptunk az ősöktől, s ez az egyetlen betegségünk, ahogy szegény Ady mondta rám." Erre a „debreceni virtusra" nagy szükség volt a negyvenes években, amikor már nemcsak az egyes emberek élete vált bizonytalanná, hanem a nemzet jövője is. A német veszély, a fasizálódás ellen a politikusok, népi írók és a képzőművészek egy csoportja „harmadik utat" választott, túlzott parasztimádattal és az önálló magyar művészet hangsúlyozásával. A második világháború nem jelentett törést Medgyessy életművében. Műterme ugyan tönkrement, a Szent István-szobor gipsze elpusztult, de alkotó kedve, életereje nem lankadt. A háború után a fiatal demokratikus állam - lehetőségeihez képest - ellátta feladatokkal, s megadta az elismerést is. 1947-ben mintázta meg Veres Péter fejszobrát, majd Kulin György csillagász portrereließet. A közös debreceni emlékek és az azonos paraszti, magyar élménykör hozták közel Veres Péterhez. Kulin Györggyel a csillagos ég titkairól vitatkoztak a mintázás közben. 1947-1949-ben gyakran találkoztak Kodály Zoltánnal, akit több ízben lerajzolt, majd elkészítette fejszobrát. Amint tehette, hazalátogatott Debrecenbe. A debreceni közvélemény élénken foglalkozott 1946-1947-ben egy létesítendő művésztelep ügyével, amely „Debrecent hasonlóvá tenné Nagybányához, és kiindulópontot képezne Kelet-Magyarország kulturális fejlődéséhez". Az országos odafigyelést mutatja a sajtóvisszhang és más városok érdeklődése. Medgyessy az elsők közt üdvözölte a tervet. Ezt írta Sőregi János múzeumigazgatónak: „Ha ez felvirágzik valaha, még megérjük, hogy megtöri a hagyományos részvétlenséget és mozdulatlanságot." 1945-1948 között több alkalommal megfordult Debrecenben, nemegyszer hivatalos minőségben, zsűritagként, a minisztérium szakértőjeként. 1946-1947-ben Pátzay Pállal, Gáborjáni Szabó Kálmánnal, Kassák Lajossal, a minisztérium kiküldötteivel együtt tárgyalták a debreceni művésztelep ügyét, illetve a képzőművészeti csoport problémáit. 1947-ben ereje, ideje jó részét a Petőfi-szobor terve kötötte le. A szobrot 1948. augusztus 29-én avatták fel. 1949-ben - Sőregi János kérésére - Medgyessy megírta a Petőfi-szobor teljes történetét. Mit hangsúlyozott áradó stílusú története? Valóságos körképet festett az 1945 utáni művészeti közéletről, a rendkívüli idők rendkívüli eseményeiről, majd ismertette vívódását a hagyománnyal, a kontraposztos állással. 20
