Sz. Kürti Katalin: Vezető a debreceni Medgyessy Ferenc Emlékmúzeum Medgyessy Ferenc (1881-1958) életmű-kiállításához (Debrecen, 2006) (Debrecen, 1978)

hibák vannak rajtuk, ki vállalja értük a felelősséget? Én-e ?" - írta a mester 1944-ben. Valóban fél év alatt születtek a művek? A nagy gipszek igen, a kis modellek nem. Medgyessy már 1928-ban tárgyalt Györgyi Dénes építésszel, aki Debrecen városát rávette, hogy pályázati kiírás nélkül bízza meg a szobrászt. Medgyessy 1928-tól két éven át érlelte a rajzi és plasztikai előzményeket. Eredetileg álló alakokat tervezett ruhásán, majd aktként: „Könnyebb ülő aktot csinálni, mint állót, mert nem kell a statikával törődni. Eleinte féltem az álló akt problematikájától - most az ülő unalmas. Egyik legfogósabb, legszebb szobrászi feladat: tiszta, esetleg rafinált statikát csinálni. Ennél látszik meg, ki mit tud. Drapériával elkendőzni: tudatlanság vagy lustaság takargatása is lehet." Eredeti terve az volt, hogy a Néprajzot és a Tudományt nőalakban testesíti meg, erre utal a hagyatékban levő, A tudomány géniusza című rajza (álló, ruhás nőalak, babérággal fején) és a fonó nőt megjelenítő agyagszobra. A tervezés következő, 1929-es fázisát mutatja a kis Művészet-vázlat. Az alak még ruhás, de már nem álló, hanem heverő. Nem ismerjük a Régészet előzményeit. Bizonyos, hogy még 1930-ban is álló alaknak képzelte el a szobrász, mert 1930 áprilisában - amikor a két középső mű már szállítás előtt állt - így nyilatkozott: „a másik két alak álló lesz, azok kerülnek majd a terasz szélére, a két fekvő, pedig a feljárat két oldalára." Medgyessy tehát meglehetősen nagy önállóságot kapott a négy szobor elkészítése, illetve tervezése során. Szíve szerint kőben kivitelezte volna a szobrokat, hiszen akkor utolsó percig alakíthatta volna a művet: „Az, hogy bronz, és nem kő, csak nehezíti a munkát. Kőnél csak fele nagyságban mintázza az ember. Eelnagyíttatás után könnyű utána dolgozni. Bronznál a végleges mintát készítjük el. Mindegy, örökre úgy marad, ahogy van." Medgyessy fantáziáját teljesen lekötötte a négy szobor, s a megrendelés késése ellenére is nagy ütemben dolgozott a vázlatokon, majd a nagy szobrokon. Türelmetlenül sürgette a Déri Múzeum igazgatóját, Ecsedi Istvánt a szerződés előmozdítására, a közbenjárásra. 1929. november 21-én kelt levele példa erre: „én már szeretném azt a mi négy szobrunkat elkezdeni. Márpedig én egy kapavágást se teszek addig, amíg Debrecen város írásos megbízást nem ad nekem. Nem is értem, miért nem küldik már azt a szerződést. [...] nézz utána, hol a fenébe akadt el ez az ügy, vagy hogy olyan tengernyi a dolguk, hogy nem érnek rá még ilyennel is törődni? Talán ha Te oldalba sürgeted azt a tanácsnok urat, aki ráült, mindjárt útjára ereszti. Én a jövő hét derekán Pesten vagyok. Fognék már hozzá. Minta megvan. Mikor a csudába leszünk meg vele, ha ok nélkül halogatjuk?" A szerződést 1930 januárjában kötötték meg Debrecenben. Medgyessy huszonnyolcezer pengőt kért a négy szoborért, amelyet vita nélkül elfogadott a város. Az 1930. március 15-i levél lázas munkáról tanúskodik: „A második nagy szobrom szépnek ígérkezik. Női alak lesz. Minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy ott legyen a megnyitásra. Az első bronzöntő kezében van." Az első két szobor, amelyet 1930. május 25-re, a Déri Múzeum megnyitására leszállított Medgyessy, a ma középen álló Tudomány és Művészet volt. A Régészet és Néprajz alakja 1930 nyarán készült el. „A Néprajzot idegen híján az öcsémről kezdtem, sürgősség miatt magamról folytattam, a Régészet a húgom fiatalkori képe, fejből is tudom." E két szobor leszállítása 1930. október 8-án, a négy szobor hivatalos átvétele 1930. október 27-én történt, Medgyessy jelenlétében. Az aktok nem egyedül álltak a Déri téren. Tőlük pár méterre helyezték el a Táncosnő és a Térdeplő 16