Sz. Kürti Katalin: Vezető a debreceni Medgyessy Ferenc Emlékmúzeum Medgyessy Ferenc (1881-1958) életmű-kiállításához (Debrecen, 2006) (Debrecen, 1978)

Egyre mélyebbre nyúlt vissza tehát a művészetek történetébe, visszafelé haladt, s eljutott az ókori örökséghez. „Hogy mi az a szobor tulajdonképp, a Louvre-ban eszméltem rá, az ókori, egyiptomi, asszír, szumír és archaikus görög bálványok között. Itt, ezeknél az ógörögöknél különösen megfogott az, hogy ezek a bálványszerü szobrok milyen melegen tudnak mosolyogni. Bizonyára örülnek az életnek. Tulajdonképp a szobrászok lelke mosolyog itt ezekben a harmadfélezer éves kövekben. Hanem az egyiptomi, szumír meg asszír szobrok szíven találtak. Na lám! Ezek még annál is egyszerűbbek, mint amiket én magamnak elképzeltem. Mégis milyen csudálatosak! Mennél többet nézem, annál jobban vonzanak. Ezek nemcsak hogy mondják, de messziről kiáltják a maguk széles, nagy erőtől duzzadó formáit. Ezek a bálványok a szobrászok ősei. A szobrok bibliája. Itt nem lehet tévedés. Négy-ötezer év után is örök igazságok. Én ide jövök tanulni, ezek közé." 1910-ben már úgy érkezett haza, s úgy kezdte el művészéletét, hogy biztos programja volt, amitől semmi sem térítette el. Tudta, mit kell tennie ahhoz, hogy egyéni stílust alakítson ki. Az ókori keleti művészetek egyszerűségét és monumentalitását tekintette esztétikai normának. Érezte, tudta, hogy ez az egyetlen lehetséges útja. Igaz, későn kezdte tanulmányait, s vargabetűvel jutott el igazi hivatásához, de kész, érett művészként tért haza. Szilárd elképzelése volt művészetének forrásait, vállalt programját illetően. Érettebb volt, s eleve jobb alapokon indult el, mint az itthon vagy Bécsben tanuló szobrászok. Töretlen akaraterejét alaposan próbára tették a pályakezdő évek. Eleinte orvosi praxist is folytatott, hogy megéljen. „A hazatéréskor előttem állt a nagy kérdőjel: a megélhetés problémája. Mindjárt elsőnek a meg nem értés fogadott. Nem voltam készen, hogy tisztán megmutassam magamat. Aztán: az én iskolám teljesen idegen volt itthon. Kollégáim meg egyenesen eszelősnek tartottak: ilyesmiért hagyni ott az orvosi pályát nagy könnyelműség!" - írta. Orvosból szobrász lett tehát - bár tanulmányai nem maradtak hatástalanok képzőművészeti tevékenységére. 1910-re épült fel a Százados úti Művésztelep. 1911-ben a 2. számú, 1912-től (haláláig) a 14. számú műtermes lakásban élt. Szomszédai Siklódy Lőrinc, Kallós Ede, Pásztor János, Kisfaludy Stróbl Zsigmond, Vass Viktor, Gábor Móric voltak. Legjobb barátja Gábor Móric lett, aki 1913-ban Juhász Gyula szobrász műtermét örökölte. Juhász szobrászszerszámait Medgyessy magához vette, mondván: „hóttnak nincs kára". 1910-től rendszeresen szerepelt az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat őszi, tavaszi és téli kiállításain. Az 1910-191 l-es téli tárlaton a Menekülőkéi, az 1912-es tavaszi kiállításon a Három gráciát állította ki, az 1914-es tavaszi tárlaton Kövér gondolkodója, vett részt. Művei eljutottak a magyar művészet külföldi kiállításaira is: 1911-ben a római nemzetközi kiállításon, 1914-ben a buffalói magyar grafikai kiállításon szerepelt. Medgyessy Ferenc Százados úti műterem háza