Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

szerint is - eleget tapsol, legtöbbet Ac/ynak. Viszont anyagi sikere ugyancsak Tóth Árpád szerint aligha lehetett a matinénak, mivel sok potyajegyes közönség jelenik meg azon.

121 A matiné után a Nyugat meghívott tagjai Csokonai körbcliek kalauzolásával nézik meg még c nap délutánján a kollégiumi nagykönyvtárat és a Nagyerdőt, este pedig ingyen páholyból a színházi előadást. Utóbbi keretében az egyik színész néhány szót mond tiszteletükre. Ily udvarias figyelemmel és jóakaró érdeklődéssel veszi körül a Csokonai Kör a Nyugat Debrecenbe rándult írócsapatát.

122 Hogy ezt csak önmagán erőt véve tudja megtenni, bizonyság rá mindjárt ez évadbcli első felolvasó ülése: az 1909. november 17-i Csokonai-emlékünnepély. Ezen az emlékünnepélyen, mely egyébként nagyszámú és hálás közönséget vonz a Bika dísztermébe, Rácz Károly Csokonai-nótákból összcál121 „(...) Vasárnap délelőtt a Nyugat matinéján, a legkülönfélébb rendű, rangú hallgatósággal megtelt a Royal Szálló pompás díszterme! Különösen a hölgyközönség jelent meg tüntetően nagy számmal, hogy lássák a nagynevű Ignotust, akinek a neve már egy fogalom, a melyen szántó európai műveltségnek és finomult mesteri ízlésnek a mi lázas irodalmi küzdelmeinkben! Hogy minél többen legyenek tanúi egy debreceni ifjú tehetség, Tóth Árpád szárnybontásának a szülőföld kövér levegőjében! Hogy megismerjék, megszeressek azt a Móricz Zsigmondot, aki egyetlen első könyvével a legelső magyar írók sorába emelkedett, de nem a szónak köznapi értelme szerint, hanem valóságban a zseninek világot átölelő tehetségével. Végül, hogy szembenézzenek azzal az Ady Endrével, akinek nevet annyian dicsőítik az ócsárlókkal szemben, mert az ő nevéhez fűződik verklis-módon kezelt, cltcspcdt irodalmi életünknek felfrissítése, mondjuk ki - reformációja! Mert bárki bármit is mondjon Adyról, Ady Endre volt az, aki a maga vulkanikus erejével képes volt a magyar irodalom megmerevedett, a nagyképű maradiságnak hideg levegőjétől befagyasztott jégtengerét folyó lávává olvasztani, feléleszteni! És azok a sok százak, akik innét Debrecenből összcscrcglcttck a hitében és tehetségében erős ifjú apostol seregnek meghallgatására, nem távoztak csalódottan innét. A megértés örömtüze ragyogott a szemekből, mert a hallgatóság lelkében felgyulladt az a hit, az az ellenállhatatlan erő, mellyel Adyék eszményeiket hirdetik, mellyel Adyék irodalmunknak, szellemi clőhaladásunknak új jövőjét, a világ haladásának megfelelő jövőjét alapozzák. Adyék debreceni sikereikről, ha beszelnek, elmondhatják: - Jöttünk, meghallgattattunk és győztünk! Olyan ember mondja, írja ezt, aki nem egyszer állott szemközt Ady Endrével a harci újságírás porondján. (...)" (Móricz Pál: Ady Endréék Debrecenben. A „Nyugat" íróinak diadala. Dcbrcczcn, 1909. október 26.) 122 „A Nyugat íróinak vasárnapi matinéja elé a Csokonai Kör is nagy érdeklődéssel tekint. Irodalmi udvariasságnak tartja, hogy a városunkba érkező írókat, költőket, akik között országos ncvűck is vannak, meghallgassa anélkül, hogy ezzel magát a Nyugatnak nemcsak új, de sok tekintetben excentrikus irányával azonosítaná. Gércsi Kálmán, a Csokonai Kör elnöke köriratban hívja fel a választmányi és rendes tagok figyelmét a vasárnapi felolvasóülésre. (...)" (A Csokonai Kör és a Nyugat. Dcbrcczcn, 1909. október 22.) 176