Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

a háborús nehézségek miatt elmaradt írói napok következtében a Csokonai-díj kiosztását cl kellett halasztani. így került az ügy dr. Kölcsey Sándor polgármester hozzájárulása folytán dr. Milleker Rezső egyetemi tanár felkérésérc egy debreceni döntőbizottság elé - melynek elnökségérc dr. Makkai Sándor egyetemi tanárt, írót kérték fel. Alapul a díj kiosztásánál az országos írói érdemek és a Debrecen városával fennálló, az irodalmi művekből kivilágló kapcsolat szolgál. A bizottság, melynek tagjai a Csokonai Kör és az Ady Társaság egy-egy képviselője és a Nyári Egyetem megbízottja, ma hozza meg döntését. Értesülésünk szerint elsősorban Szabó Lőrinc, Németh László és Kodolányi János neve került szóba, és a Csokonai-díj legesélyesebb jelöltje Szabó Lőrinc. Irodalmi körökben felmerült azonban olyan vélemény, hogy az új költeménykötetét most kiadott Gulyás Pált, aki az új költőnemzedék egyik legnagyobb értéke, vagy a fiatal költők támogatásának álláspontjára helyezkedve: Tóth Endrét kellene Csokonai-díjjal jutalmazni. Előreláthatólag azonban győz az az álláspont a bizottságban, hogy az első évben országos sikereket felmutató, s Debrecennel szoros kapcsolatban lévő írót jutalmazzanak az ezerpengős irodalmi díjjal, és Szabó Lőrincnek ítélik oda valószínűleg a díjat. A Csokonai-díj kiosztását ünnepélyes keretek között, valószínűleg dr. Hankiss János egyetemi tanár, kultuszállamtitkár fogja végezni a december 8-i Csokonai-emlékünnepély keretében. (Debreczen, 1943. december 3.) Hankiss János államtitkár átadta Szabó Lőrincnek a Csokonai-emlékünnepélyen az ezerpengős irodalmi díjat (...) „Ennek a díjnak az alapítói és a zsűri tagjai a rohanó időnek azt mondják: vannak benned kikötők és szigetek, vannak ünnepek és jelképek, s ezek túlélnek, túlszárnyalnak téged. Debrecen a maradandóság városa, de nem a maradiság értelmében, ez mindig csak látszat volt és félreértés. A maradandóság városa nem mohó felfedező, de tartós és hűséges őrző. A maradandóság városa, amely kereste a maradandó értéket, és ha kell, nyugodtan várt századokon át, őrzött poros emlékeket és csendes vágyakat, amíg előléphetett, amikor értékei, emlékei és vágyai megérettek a kinyilvánulásra. Csokonait az életen keresztül akarja ünnepelni, azaz méltó utódain keresztül. Szabó Lőrincben a debrecenit ünnepli, aki - mint Csokonai - Európa, a művészet és a nagy lelki távlatok költője s mégis egészen magyar, alföldi és debreceni. De éppen mert Debrecennek ideje van, ráér, nem kell versenyeznie, azért sohasem ünnepel debrecenit, csak azért, mert itt született. „Sub specie aetemitatis",

96 az egész nemzet, az Az örökkévalóság jegyében. 526