Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

tás dicséri benne a mesterét. Hogy többet ne említsünk, csak a Csokonai szülő- és lakóhelyének emléktáblával megörökítése, a Szabolcska Mihály költeményeinek kiadása, a hadházi Földi-emlék létesítése, a Csokonai-ereklyék összegyűjtése egytől egyig olyan pénzáldozatokkal járó vállalkozások, amelyek elsősorban a kör, de másodsorban Debrecen városának és vidékének örök dicsőségére szolgál. * Ezzel szemben mit látunk? Közönyt, nemtörődömséget és lassúságot, sőt némely tekintetben szinte ellenszenvet a kör működése iránt, különösen amennyiben ez a társadalmi korlátok lebontásán fáradozik, vagy mint a választmány mondja: a kör tagjai közül még mindig társadalmi osztályok hiányzanak, holott a Csokonai Körnek egyik célja, mint ahogyan az általában a nemzeti kultúrának is egyik legmagasztosabb feladata; az egységes nemzeti társadalom létesítésének a különböző osztályok közös szellemi életének megteremtése által való előmozdítása. Erősnek találja talán valaki a szavakat, nem méltóknak a fáradozáshoz, amelyeket egyesek tanúsítanak a kör iránt? Tény, hogy egyesek iránt - csakugyan erősek; de vajon nem szolgált-e rájuk az összesség? Hiszen Debrecennek 60 000 s vidékének ugyananynyi lakosa közül a körnek mindössze 400 s ezek közt csak 60 alapító tagja van, akik közül még bizony sokan adósok maradnak a tagsági díjakkal is. De hiszen csak legalább az előadásokra járjanak el. Egész társadalmi osztályok folyton hiányzanak. Mi néven nevezzük a gyermeket? Hiányzik a polgárság, közönyös a tanárság és ügyvédi kar. Csak a napokban láttuk, hogy egy törvényszéki bíró neje és két bírósági tisztviselő szerepeltek egy olyan ülésen, melyet Széli Farkas, a kir. tábla tanácselnöke nyitott meg, s hiába kerestük volna a teremben körülbelül 300-400 művelt bíró és vasúti tiszt közül csak egyetlenegyet is. A polgárság pedig állandóan és rendszeresen hiányzik. Azt hiszik talán, hogy a többi osztályok tagjai lenézik? Ne higgyék azt. A Csokonai Körben csak azok jelennek meg, akik csak egy rangot ismernek: a szellemi előkelőséget, az előtt meghajolni pedig már magában is érdem, s maga a kör hajt fejet azok előtt, akik megjelenésükkel ezt az előkelőséget elismerik. De hiányzik még egy osztály, amelyet szándékosan hagytunk ki a fenti felsorolásból: a dzsentri és a mágnás. Hiába, még mindig ott vagyunk, hogy ezeknek nem a szellemi tehetségek, hanem az emberi és állati lábak versenye az érdekes, s - fájdalom - ebben majmolják őket a többi osztályok. Tegnap délután az utcára vetődtem, mikor a lóversenyről robogtak haza a kocsik. Száz meg száz ismert fejet láttam párnáik között, akik talán egy vagyont vesztettek, vagy nyertek, szóval tettek kockára egy ló miatt, de akiknek a Csokonai Kör részére évenként nincsen két forintjuk. Ezt azonban már megszoktam, csak mosolyogtam tehát rajta, hogy a lovaikat még önmaguknál is többre tartják, de akkor elszorult a szívem, mikor megláttam azt a sűrű, majdnem áttörhetetlen kettős emberfalat, amelyik szájtátva bámulta a habzó paripákat s az utána robogó fogatokat. Ez a közönség éppen az volt, amely délelőtt a Csokonai Kör közgyűléséről s a tagkönyvéből hiányzott: polgárok, hivatalnokok, városiak, vasútiak 389