Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

Másik anyagi forrásunk a tagsági illetmények. Ennél is mutatkozik bizonyos lendület. A választmány és a közgyűlés határozatához képest próbáltuk a tagsági díjakat nagyobb erővel behajtani. Ez eljárás folyamán az 1934. esztendőben összesen 128 pengő tagsági díj folyt be. Harmadik anyagi forrás lenne az előadások és ünnepélyek bevétele. Ez a költségvetési tétel azonban az utóbbi években inkább kiadási többlettel szerepel, mint bevételivel. Ami a szellemieket illeti, a Csokonai Kör szempontjából a világ szellemi képe a következőképpen alakul. Megújulásra való törekvéseket látunk mindenütt a szellemi életben. Az irodalmi és művészeti formák úgyszólván teljesen felbomlottak és sok sikertelen és ferde próbálkozás után új szintézisek jelentkeznek az irodalmi életben is. Ezekkel az áramlatokkal szemben a Csokonai Kör nem helyezkedett sem a teljes tagadás, sem a kritika nélkül való elfogadás álláspontjára. Nem engedte magát tévútra vezetni az irodalmi realizmus alapelveinek bomlása folytán előállott „izmusoktól", de kellő mérlegelés után elfogadta azokat az új gondolatokat, amelyeket hasznosnak ítélt az irodalmi fejlődésre. A materializmus, amely a XIX. századnak nemcsak anyagi, hanem szellemi eletét is irányította, kétféle hatással volt az irodalmi életre, illetve az írókra. Az egyik csoportnál a Tart pour Tart elméletét juttatta uralomra. Ez a magasabbrendű csoport, amely a tiszta irodalmat képviselte, bár itt-ott ez is túlzásba tévedt. A tiszta irodalomnak nem sok köze van ahhoz a túlságosan kicsinyes és minden atomjában anyagias világhoz, amely az emberi életet jelenti. Az irodalom az emberi és nemzeti lélek kifejezője és nem fejezhet ki olyan dolgot, vagy olyan társadalmat, amelyiknek nincsen lelke. Felállította tehát - kényszerből - azt a tételt, hogy az irodalom csak magáért van, hogy az irodalom, a művészet csak játék, felnőtt emberek játéka és nem köteles az élet által felvetett kérdésekre válaszolni. A másik csoport elfogadta a materializmust mint irodalmi alapelvet. Azt hirdette, hogy a művészre nem kötelezők a lélek, az erkölcs, a jó és rossz megkülönböztetésének szabályai; a gondolat, az érzés, a cselekedet sem nem jó, se nem rossz, az az erkölcstelen ember, aki ezekbe a dolgokba ilyesmit belemagyaráz. A végén kiderült, hogy ez az elv igen sok írónál rejtett erkölcstelenséget és nyílt erotikát takart. Az igazi, nagy írónak nincs szüksége ilyen mentő szabályra. Az igazi jó ízlés nem tévelyedik cl, a beteg ízlést nem teheti egészségessé a szabály sem. Az irodalom ebből a szempontból is két részre szakad. Az egyik tartotta magát a szabályhoz és visszariadt az élettől. A másik belevette magát az élet forró folyamába és minden salakot a közönség elé vitt, amit ott talált. Itt nem a nyugathoz való csatlakozásról volt szó, ami a magyar irodalmat illeti, hanem, hogy meg tudjuk-c tartani ezt az irodalmat a jó ízlés határai között, vagy sem. A Csokonai Kör álláspontja ezekben a kérdésekben nem volt túlságosan nehéz. Mintegy jóslatszerűen adva volt azokban az elvekben, amelyek már a Csokonai Kör alapításában is érvényesültek. A Csokonai Kör minden gondolat számára nyitva van, 366