Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

társaság nyomásában. S a tagoknak azt még szeptember folyamán ingyen megküldik. Ismertetett tervét a kör lényegében valóra váltja benne. A tagok részéről eddig elhangzott felolvasások javából mindössze két jellemző dokumentumát hagyja ki. Kardos Albertnek a Debreceni Körről írott tanulmányát és Géresi Kálmán Millenniumi gondolatait. Hároméves történetéből csupán tisztikara, választmánya, alapítói- és rendes tagjai névsorát teszi közzé. Közönsége így is érdeklődéssel és tetszéssel fogadja. A helybeli sajtó szintén. A Debreceni Ellenőr 1894. október 2-i számában a vidéki irodalmi körök legérdekesebb kiadványának ismeri cl, bár másrészről kifogásolja, hogy nincs benne semmi körtörténeti beszámoló, semmi utalás az évkönyv-számok felolvasásának időpontjára. Ez utóbbi kétségkívül nem ártott volna az évkönyv közönségének. Viszont az is igaz, hogy irodalmi szempontból a legközvetlenebb, legkézzelfoghatóbb kortörténeti beszámolók maguk a felolvasások. Más forrás híján az 1894-i évkönyvben és a Debreceni Ellenőrben közölt felolvasásokból ismerhetjük meg közvetlenül az egész Vértesi Arnold elnöksége alatt álló kezdeti időszak irodalmi értékét és szellemét.

20 Nekünk c helyen nem lehet feladatunk ez időszak áttekintése. Ezért - a történeti időrendet megtartva - most csak az évkönyv tartalomjegyzékével és ennek kapcsán néhány ismertető szóval szolgálunk. A kétszáznyolcvannégy oldalra terjedő évkönyvben a következő felolvasások sorakoznak egymás után: 1. Tüdős János szerkesztő előszava. „E gyűjtemény hű tükre annak az irodalmi munkásságnak, amelyet a Csokonai Kör megalakulása óta az újabb időkig kifejtett" - mondja Tüdős. 2(1 „(...) Tüdős János dr. az irodalmi szakosztály titkára (...) szerint ez a gyűjtemény hű tükre annak az irodalmi munkásságnak, melyet a Csokonai Kör megalakulása óta az újabb időkig kifejtett. És ezt én is szívcsen elismerem. Ami az anyag összegyűjtését illeti, az - mondhatom - derék és dicséretes munka. A közlemények értéke is általában a mai irodalmi színvonalon áll, sőt nem egy igazán becses alkotás is van a könyvben. Csakis az a kifogásom az egész évkönyv ellen, hogy az ebben a formájában nem annyira a Csokonai Kör első, háromévi munkásságot tükröző évkönyve, mint inkább egy igen kedves irodalmi antológia, versek, novellák, történeti cikkelyek, kutatások és beszédek tarka gyűjteménye. A Csokonai Körről mindössze annyit tudunk meg ebből az évkönyvből, hogy a kör elnökei, tisztviselői, választmányai, alapító és rendes tagjai kicsodák és hogy összesen 327-cn vannak. (...) Továbbá valamely formában meg kellett volna emlékezni a kör szépítési szakosztályának működéséről és c működés eredményéről is. Mert a Csokonai Kör hivatása elsősorban nem az irodalmi akcióműködés, hanem éppen az a társadalmi munka, melyet Debrecen város javára, a közönség örömére és a maga dicsőségére a kör szépítési szakosztálya oly lelkes igyekezettel végez. Verseket, elbeszéléseket, ha írnak és felolvasnak is a kör többnyire laikus tagjai, ez is inkább a másik cél propagandája, mint komoly írói munkásság legyen." (A Csokonai Kör évkönyve. Dcbrcczcni Hírlap, 1894. október 2.) 72