Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

Én külföldön jártam. 1924 és 29 között évi szabadságomat (négy, később hat hét), ha csak lehetett, külföldön töltöttem, hogy szakmai képzettségemet növeljem. Levéltáros voltam, levéltárakat, könyvtárakat, múzeumokat tanulmányoztam. Tanyán születtem, tanyán nevelkedtem. Hatéves koromig alig láttam a várost. Öt elemit és 8 gimnáziumot a Debreceni Református Kollégium iskoláiban jártam. A szünidőt azonban mindig a tanyán töltöttem és minden földműves munkában részt vettem, a libapásztorságtól a kapálásig, szántás-vetésig. Mostohaapám a XX. század első éveiben uzsorakölcsönök miatt jószágait és gazdasági felszerelését elvesztette. Magyarországon azokban az években a nagybirtokrendszer és a bankok üzleti politikája miatt évente tízezer kisgazda ment tönkre. A gyermekek elszéledtek, ki erre, ki arra. Én a budapesti Tudományegyetem bölcsészeti karára iratkoztam be. Eleinte fizikai munkával, később középiskolás tanulók nevelésével tartottam fenn magamat. Mire végeztem volna, annyira zsúfolt lett a tanári pálya, hogy protekció nélkül nem kaphattam állást. Teológusnak iratkoztam be a budapesti református teológiára, de onnan rövidesen eltanácsoltak azzal, hogy „meg akarom reformálni a református vallást". Az igazi ok: szociális tanításokkal akartam vegyíteni az igehirdetést. Pár hónapi nélkülözés után a Központi Statisztikai Hivatalban kaptam ideiglenes, napidíjasi állást. Kb. hat évet dolgoztam itt. A munkámat szerették, de még mindig napidíjas voltam. 1914-ben az általános mozgósításkor a déli harctérre vonultam, de romlott ételtől beteg lettem (vérhas) és visszaküldték. 1915-ben a Statisztikai Hivataltól átkerültem a Honvédelmi Minisztérium polgári napidíjasának. Megszakítás nem volt. A számvevőségen dolgoztam. 1918. április elsejével kineveztek segédszámtisztjelöltnek. Mint ilyen szereltem le. Egyéves önkéntcsi szolgálatomat 1909. október l-jétől 1910. szeptember 30-ig töltöttem a 39. közös gyalogezrednél Debrecenben. Gyalogos kiképzésben részesültem. Évközben tizedes, év végén hadapródjelölt őrmester lettem. Fogságban nem voltam. Politikai pártnak tagja a felszabadulás előtt nem voltam. 1945 őszén a Parasztpárt tagja lettem. Most a MÉMOSZ" tagja vagyok. Párt- vagy tömegszervezeti funkciót nem végeztem, de többször végeztem társadalmi munkát a városi közigazgatásnak Debrecenben. (...) Állásaim felsorolásához tartozik, hogy még honvédelmi minisztériumi szolgálatom alatt pályáztam a debreceni levéltárvezctői állásra. Ugyanis 1917-ben és 1918-ban esti tanulással letettem a levéltárkezelői és levéltári fogalmazói vizsgát. Kilenc pályázó között el is nyertem az állást az Országos Levéltár szakvéleménye alapján, amely vizsgáim után engem jelölt első helyen. A H. M.-ből közvetlenül léptem át a debreceni Levéltárba. Megszakítás nem volt. Debrecenben a Városi Tanács a Levéltár mellett a statisztikai ügyeket is rám bízta. 1920-tól kezdve minden statisztikai, ipari, kereskedelmi, mezőgazdasági összeírást, népszámlálást stb. én végeztem. S választások technikai előkészítése és lefolytatása is Magyarországi Építőmunkások Országos Szövetsége. 533