Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

Lajos, Sajó Sándor, Sík Sándor, Szabolcska Mihály és Zilahy Lajos (Kisf. T.); József Ferenc kir. herceg, Császár Elemér, Koróda Pál, Lampérth Géza, Szathmáry István (Petőfi T.). Sőt nálunk ünnepelte meg 1928 őszén, írói pályájának félszázados jubileumát a mi jeles székely mesemondó barátunk, az ősz Benedek Elek. Ugyanctájt mi kerestük föl szíves meghívásukra a miskolci Lévay Egyesületet, a nagykőrösi Arany Társaságot. A nyíregyházi Bessenyei Kört több ízben is: a kör negyvenéves jubileumán, az Alföld-kutató Társaság vándorgyűlése alkalmából, s amikor a nagy nemzetébresztő Pusztakovácsiban nyugvó hamvait végre szülőmegyéje földjében helyezték el örök pihenőre (1940. okt.). Aztán bejártuk felolvasógárdánkkal a tavaszi könyvnapokon, valamint a Néprajzi Társaság irányította folklórkutatások kapcsán a szomszéd hajdúvárosokat. Hajdúböszörményt, Nánást, Szoboszlót és Dorogot, hol vagy a gimnáziumokban, vagy a Városházán tartott előadásokban hirdettük népünk nyelvének, hagyományainak és művészetének fokozottabb megbecsülését az összegyűlt közönség előtt. Ahová testületileg nem mehettünk el, vagy képviseltettük magunkat, vagy levélben fejeztük ki hódoló együttérzésünket irodalmi nagyjaink ünnepein. 1925-ben pl. Jókai születésének százados évfordulóján, Komáromban, Rákosi Jenő szobrának leleplezésén, Budapesten, Katona József hamvainak új sírba tételén, Kecskeméten, Kazinczy halálának százados emlékünnepén Ersemjénben és Széphalmon, a sárospataki főiskola 400 éves jubileumán, a nagykőrösi Arany János Társaság alakuló ülésén (1925), Csokonai emléktáblájának leleplezésén Csurgón, a Szabolcskáénak Okécskén, a Kisfaludy és Petőfi Társaságok évi díszülésein évről évre, kivétel nélkül. Táviratilag köszöntöttük a győri Kisfaludy, a soproni Frankenburg, a kassai Kazinczy, a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond és a pozsonyi Toldy Kört ünnepi üléseik alkalmából stb. Ámde, amíg nemzeti nagyjaink kultuszát ápoltuk, kész szívvel fogadtuk magunkba a világirodalom klasszikusainak sugalmait is. így idéztük fel 1921 decemberében halálának 600. évfordulóján Dante, külön ülés vagy színielőadás keretében a Shakespeare, Goethe, Lafontaine és Byron szellemét. Napjaink jelesei közül meg Gerhardt Hauptmannt, DAnnunziót és Pirandellót, amikor jeles szakelőadók - fővárosiak és helybeliek - ajkán méltattuk a nevezett nagyok költői értékeit s a magyar irodalomra gyakorolt ihlető hatásukat. 1925 novemberében Van Szkaich von der Bohn, egy lelkes magyarbarát holland írónő és Kállay Kálmán egyetemi tanár közreműködésével holland délutánt rendeztünk. 1937 májusában pedig Edmond Poupé, a francia Dragignan városka főlevéltárosa keresett fel bennünket, s tartott igen érdekes, részben ismeretlen adatokkal színezett előadást Kisfaludy Sándor provence-i fogságáról és Dcsclapon Karolina koráról és egyéniségéről. Milyen jólesett hallanunk, hogy a magyar katona-költő emléke még ma is él odakint nemcsak a levéltárak poros aktái közt, hanem a vele ismeretségben állott úri családok hagyományaiban. Végül hadd említsük meg, hogy 1926 októberében egy magyarul is jól tudó tokiói tanár, Imaoka Dzsuicsiro szereplésével japán estet, 1936 márciusában pedig hindu irodalmi délutánt rendeztünk, ame519