Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

„Ha csak ezt a szempontot tartaná szem előtt a Csokonai Kör, akkor nem érne célt. Ezúttal egyoldalúvá és elfogulttá válna ténykedése. Szükség van az irodalmi látókör szélcsbítésére - felelte Csobán Endre dr. - A magyarságot sorsa olyan helyre vetette, ahol élete állandóan összekapcsolódott a szomszéd népek életével és jövendőjét nem tudná helycsen munkálni, ha a mellette megnyilvánuló erőket nem veszi figyelembe. Éppen ezért a Csokonai Kör már régebben tervbe vette a nagy külföldi írókkal való foglalkozást. Különösen a nyugati irodalom kiváló egyéniségeit, a francia, angol, német, olasz írókat akarjuk megismertetni a közönséggel. Helyes, hogy a Nyugaton kitermelt új gondolatokat nem hagyjuk elsikkadni, ugyanekkor azonban tovább is kell ezeket adni Kelet felé. Szükséges emellett az ellenséges népek kultúrájának a megismerése. Az elmúlt évben ismertettük az olasz Pirandello, a francia Proust, a német Hauptmann Gerhardt írói munkásságát. (...) Az úgynevezett utódállamok közül a román irodalom ismertetését tűztük ki feladatul. A megbízásokat már kiadta a Csokonai Kör. Oláh Gábor Eminescu-fordításaival, a fiatalok közül Szoboszlai Mata János szerepel a többi között ezen a felolvasóülésen.

63 (...)" (...) Mi a magunk részéről mindig szcmbcszálltunk azzal a pusztító közönnyel, amely csírájában igyekszik megfojtani minden művészi törekvést. Most is segítésünket és jóindulatú támogatásunkat ajánljuk fel a Csokonai Kör tervcinek megvalósításához. Segítségünket azonban feltételekhez is kötjük, s ezek: a Csokonai Kör ne merüljön cl soha a „baráti bírálatok" hínárjába. Az öregek ne irtózzanak a feltörő fiatal tehetségektől, ne féltsék irodalmi állásukat tőlük! Minden egyéni hiúság lcvctésévcl, férfias becsülettel mondják ki a giccsekre a halált, mert az irodalomban a születési és politikai kiváltságok nem érvényesülhetnek! (...) (Debreczeni Újság-Hajdú föld, 1939. január 8.) Meghalt Zoltai Lajos ny. múzeumigazgató Egész életén át a csendben, zajtalanul dolgozó tudós mintaképe volt és ugyanolyan csendben ment cl egy ragyogó szép napsütéses ősz eleji délben. Magánélete nem is volt, egész életét a munka töltötte be, ez aranyozta be öregségét, nyugalomra szánt esztendeit is. Kopott fóliánsok felé hajolva, vagy Debrecennek a múlt lomtárába sülylycdt egy-egy életdarabját kutatva lehetett csak elképzelni botra támaszkodó, finom, vékony alakját, szemüvegtől árnyékolt, kedvesen fénylő, okos szemeit.

64 (...) Dr. Zoltai Lajos tagja volt a Tisza István Tudományos Társaságnak, az Országos Régészeti Társaságnak, örökös tagja a Csokonai Körnek és díszdoktora a Tisza István Tudományegyetemnek. Számtalan értékes cikke jelent meg napilapokban, köztük a 63 Vö.: Oláh: i. m. 533-535. 64 Valószínűleg Sőrcgi János szövege. 492