Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

A Csokonai Kör közgyűlése Dr. Pap Károly elnöki megnyitójában vázolta az irodalom szerepét a magyar szellemiség történetében. Rámutatott az irodalmi társaságok, elsősorban a vidékiek anyagi bajok között vergődő életére. A Csokonai Kör itt Debrecenben a régi programot igyekszik megvalósítani, s együtt tartani a lelkeket az irodalom és a művészet szeretetében. Ezekben a nehéz időkben is igyekszik a kör a maga feladatát teljes mértékben szolgálni. Az anyagiak sok szép tervnek akadályai, hiszen a kör a világháború alatt 20 000 koronát meghaladó vagyonát odaadta nemzeti célokra. Ilyen béklyók között is azonban igyekeznek a nemzeti lelket felemelni, s megvédeni a jövő számára. Csobán Endre főtitkár értékes és számos súlyos problémára rámutató jelentésében azokat az okokat boncolgatta, melyek a művésznyomort, a részvétlenséget előidézik. A közönség a sekélyes műveket támogatja, az előadások látogatásában legtöbbször nem az irodalom szeretete, hanem mellékes okok vezetik. Az irodalmi kritika meghalt s legtöbbször klikkek irányítják. Foglalkozni kellene a készülő művekkel is. Az irodalmi társaságok szerepe, hogy fogékonnyá tegye a lelkeket a művészettel szemben. Ha a művelt középosztály elszegényedett, új rétegeket kell megnyerni. A Csokonai Kör az elmúlt évben is megmutatta, hogy lehet csekély eszközökkel nem csekély eredményeket elérni... (Debreczen, 1938. január 23.) Pap Károly bevezetője a kör 1938. november 19-i ülésén (...) De vajon, idézzük mi is, nem méltó-e rá, hogy a haza szívében hordja emlékét annak, ki a hazát szívében hordozá... Ily gondolatoktól áthatva jelölte meg a Petőfi Társaság nagyszerű elnökének, Pékár Gyulának -, a szarvasi Öreg Diákok Egyesülete pedig más társadalmi tényezők bevonásával egykori jeles pályatársuk, a legkedvesebb hangú magyar költők egyikének, Szabolcska Mihálynak sírját méltó emlékkel a budapesti Kerepesi úti temetőben. A Csokonai Kör, mint akiket mindkettőjükhöz régi és elszakíthatatlan érzelmi szálak fűztek, szintén kivette részét erkölcsi és anyagi úton is a kegyeletes aktusból. Hiszen Pékár Gyula Debrecen szülötte, s mindvégig hű és odaadó gyermeke maradt halála utolsó pillanatáig. Mert ennek a városnak a hagyományai, levegője is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy irodalmunknak nemcsak egyik legnagyobb műveltségű és leggazdagabb lcleményű, hanem egyik legöntudatosabb munkása és legfanatikusabb rajongója legyen írásaiban és tetteiben egyaránt. Elbeszéléseiben és vígjátékaiban a szellem ötletessége, történeti regényeiben és tragédiáiban a romantika merészsége és nagyvonalúsága lep meg, ősmagyar tárgyú trilógiájából meg izzó nemzeti érzése szól felénk meghatott és megható hangokon s korántsem puszta hazafias vagy művészi ösztönből, hanem annak a néma fájdalomnak a hatása 489