Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

tott éppen az akadémikus Gyulai Pálra, hivatkozva arra a túlértékelésre, amellyel a hivatalos irodalmi világ Herczeg Ferencet elhalmozta. A tanulmány, amelynek váza kissé szcglctcscbbcn mutatja az előadást, mint ahogy az Juhász Géza ismert, nemes mértéktartó modorában elhangzott, válaszra késztette az elnöklő Pap Károly irodalomtudóst, aki védelmébe vette Hcrczeget a kritikával szemben, majd nem akarva kiélezni a helyzetet, azzal zárta hozzászólását, hogy az időhöz fellebbez. (Debreczeni Független Újság, J934. február IS.) Juhász Géza lemond a Csokonai Kör tagságáról, ha nem kap elégtételt A Csokonai Kör előadó estje körül még mindig kavarognak a hullámok. Az előadó Juhász Gézát, az új magyar irodalomtörténet egyik jelentős tényezőjét arra kérték fel, hogy Herczeg Ferencről tartson előadást. O előadásában párhuzamot vont a hivatalos és a kitagadott magyar irodalom között, s rámutatott Herczeg Ferencnek nemcsak kitűnő írói kvalitására, hanem íróművészeténck gyöngébb oldalaira is. Az előadás után az elnöklő Pap Károly egyetemi professzor megrótta Juhász Gézát. Természete­sen az eset nagy feltűnést keltett s élénken is kommentálták debreceni irodalmi kö­rökben. A bonyodalmakkal kapcsolatban megkérdeztük Juhász Gézát (...): A Csokonai Körben szerdán előadást tartottam Herczeg Ferenc drámáiról. Nem én jelentkeztem rá, a Csokonai Kör kért föl. El sem vállaltam volna, ha aki fölkért, nem biztosít róla, hogy elmondhatom Hcrczcgről kifogásaimat is, hiszen nem Hcrczcg­ünnepről, csak rendes felolvasó ülésről van szó, ahol mint a Csokonai Kör örökös tag­ját, teljes szólásszabadság illet. írás közben ügyeltem rá, át ne lépjem a kellő határt. Magam elé tettem Bevezetés az új magyar irodalomba című tanulmányomat, 54 amelynek alapján éppen a kör elnöke avatott summa cum laude doktorrá. Még ez sem volt elég. Hogy a lcgtájékozatlanab­bakat se tartsam abban a tévhitben, mintha felfogásom a kör hivatalos véleménye volna, külön bevezetésben hangsúlyoztam ezt. Tanulmányom kemény volt, de minden ponton elismerte Herczeg érdemét. Hang­súlyoztam, hogy korunk legnagyobb magyar színpadi írója. Rég túl vagyok a gyerekes hcccck korán; az igazság megállapítása az egyetlen szenvedélyem. Készen voltam, hogy egy-két állításomért valamelyik türelmetlen Hcrczcg-bálványozó megtámad, ki­zártnak azt sem lehetett tartanom, hogy valaki közbeszól. Bíztam benne, hogy az cl­Bevezetés az új magyar irodalomba (1900-1928). Budapest-Debrecen, 1928. 484

Next

/
Oldalképek
Tartalom