Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

A Kisfaludy Társaság vándorgyűlése Debrecenben Nagy jelentőségű irodalmi ünnep a Vármegyeházán (...) Nemcsak az ünnepélyt rendező Csokonai Kör járt mindenben a fővárosból ideutazó írók kezére, elhalmozva őket a tisztelet és a hódolat minden jelével, hanem a város vezetősége is, élén Hadházy Zsigmond főispánnal és Vásáry István polgármesterrel, a hivatalos város kedves és becses vendégeiül tekintette a Kisfaludy Társaság íróit. Dicséretes és örvendetes kezdet ez, de biztató jel a jövőre is. A hivatalos Debrecen ezentúl minden nagy írót ilyen tisztességgel kíván bizonyára fogadni, már csak azért is, hogy elkerülje a látszatot, mintha a vasárnapi nagy tisztességadás nem a szellemi nagyságnak, hanem a hivatali magas rangnak, a nagy méltóságnak szólott volna. És bizonyára ott fogjuk ezentúl látni az irodalmi ünnepeken, a nagy magyar költők debreceni felolvasásain a város közéleti és hivatali előkelőségeinek díszes és ragyogó sorát, amint tegnap a Kisfaludy Társaság ünnepén láttuk, ahol hosszú idő óta először találkozott az irodalom lelkes híveinek csapata, a nagy költőkért rajongó ifjúságnak tábora azokkal, akiket társadalmi helyzetük példaadásra kötelez. (...) Debrecen irodalmi múltjára tekintett vissza Bcrzcviczy, szóval is tisztelegve Csokonai emléke előtt, akinek szobrát is megkoszorúzta a Kisfaludy Társaság nevében Hcrczcg Ferenc. Debrecen irodalmi és kulturális jelentőségének, a Csokonai Kör nagyhatású működésének méltatása után azokat a veszteségeket sorolta cl a Kisfaludy Társaság elnöke, amelyek a magyar kultúrát a trianoni béke s az utódállamok elnyomó politikája által érték. - Végül kiemelte, hogy napjainkban nagy szükség van az irodalom egységére, s hogy ne nézzünk semmi mást az irodalomban, csak igazi tehetséget, így legalább szellemi értékeinek tiszteletében egyetérthet a nemzet. Az elnöki megnyitó után Pap Károly, mint a vendéglátó Csokonai Kör elnöke üdvözölte a Kisfaludy Társaságot, kifejezve ama meggyőződését, hogy a társaság néhai nagynevű elnökének, Beöthy Zsoltnak a szellemében fog ezentúl is működni, azaz: igyekszik irodalmunkat minél európaibbá tenni, úgy, hogy az egyszersmind minél magyarabb maradjon. (...) (Debreczeni Független Újság, 1929. április 30.) 474