Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

ugyanis a párt és maga Bakonyi is magát a II. kerületben, hogy azokat a biztos szavazókat, akik Balmazújváros határában laktak, és az akkori választási törvény szerint tetszés szerint, ott vagy Debrecenben szavaztak le, átengedte a Balmazújvároson fellépő Jurth János erősítésére, s így végül maga Bakonyi csak minimális 88 szavazattal őrizhette meg mandátumát, amelyet a forradalomig megtartott. Első parlamenti szereplésekor már feltűnt szaktudása, különösen a hadügy terén, de az igazságügyben is egész otthonosan érezte magát. Fejérváry Géza emlékezetes haderő javaslatával ő volt a függetlenségi vezérszónok. 1907-ben a Kossuth-WckerleAndrássy koalíció alatt 1905. évi választási ellenfele, Münnich Aurél helyett a delegáció hadügyi előadója lett. Ettől az időtől kezdve parlamenti szereplése szinte mindennapos. A Tisza István-kabinet ellen megindított obstrukciós csatáknak vezérszónokai közé tatozott. A háború elején mindjárt bevonult katonai szolgálattételre, mint tartalékos főhadnagy a debreceni Salvator hadikórházban teljesített majdnem a háború végéig szolgálatot. Leghíresebb parlamenti szónoklatainak egyike az a hatalmas beszéd volt, amelyben a sajtószabadságért szállt síkra Balogh Jenő javaslatával szemben. Ez a beszéde 12 óra hosszat tartott és egyike volt a magyar parlamentben valaha is tartott leghosszabb beszédeknek. 1906-ban a kettészakadt Függetlenségi Párt Justh Gyula szárnyához csatlakozott, majd mikor Károlyi Mihály került itt is élre, Apponyihoz ment át. 1918-ban a nagy összeomlás előtt a Hadik-kormány kinevezett igazságügyi államtitkárja volt három napig, esküt azonban nem is tett. 1920-ban a VII. kerületben léptették fel függetlenségi programmal, de Ugrón Gáborral szemben kisebbségben maradt. Ettől kezdve teljes visszavonultságban élt Bakonyi, annál is inkább, mert tuberkulózisa egyre inkább elharapózott. (...) (Debreczeni Független Újság, 1922. április 23.) (ny. I): Debreceni körinterjú az újabb kori magyar irodalomról és arról, hogy ki a ma élő legnagyobb magyar író (...) Mi a jelenlegi magyar irodalom? Kietlen, kopár síkság. Dalos csalogányaink, mcsélőink egészen halkan szólanak. Éltető eszméink nincsenek, megéncklésre méltó nagy tettek nem akadnak. A költészet, a szépirodalom elhalkult. A szomorú valót le kell szögeznünk. A sok viszontagságon átment, de az ezeken diadalmaskodó, pár évtizeddel ezelőtt még nyugat-európai szinten álló magyar irodalom ma mélypontjára jutott. - De vajon nem pesszimizmus ez? Nem oktalan aggodalom? Csakugyan nincsenek már kiváló íróink? (...) Felkerestük a debreceni irodalmi élet négy kitűnőségét (...) kérdést intéztünk hozzájuk: 466