Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

kényszerítettek, családod, barátaid aggodalmas arca néha-néha borússá tette jóságos tekintetedet, de egyébként készen vártad a véget, mert tudatában voltál annak, hogy szép, nemes, hasznos életet éltél. Szép volt életed, mert nincs szebb dolog, mint sokat tudni, mindig tanulni, mint folyton az emberiség legnagyobb szellemeivel, a költészet és a tudomány előkelősé­geivel társalkodni. - Te pedig, bölcs mesterünk, így töltötted pátriárka-életednek legnagyobb részét; Homérosz és Platón, Shakespeare és Macaulay, Arany és Salamon Ferenc" 14 társaságában forgolódtál, amikor csak tehetted. Nemes volt életed, mert mindenben és mindenki iránt jóakarat vezetett. Mikor 1919 kora tavaszán megváltál főigazgatói hivatalodtól, méltán, a valóságnak megfele­lően jelenthetted ki: senkit soha tudva meg nem bántottam. Igazán szíved szerint teljesítetted a római erkölcstannak egyik legfőbb parancsát: neminem lacderc. 45 Hasznos volt életed, mert lelked kincsesházából, abból is, amit tanulással szereztél, abból is, amit a természettől ajándékba kaptál, bőven juttattál másoknak. Ismeretei­det, tudásodat készségcsen adtad tovább, nemcsak tanítványaidnak és tanártársaid­nak, hanem a tudni vágyók, az okulni szeretők nagy tömegének. Nem léptél fel úgy sem a katedrára, sem a szónoki emelvényre, nem ültél úgy le a felolvasó- vagy az író­asztalhoz, hogy elméd bőséges éléskamrájából jól ne tartottad volna olvasóidat és hallgatóidat. Még bővebben osztogattad szellemed szikráit, szíved aranyló humorát, ezeket a nem könyvből szerzett, hanem veled született adományokat, az ismerősök, barátok hol szűkebb, hol tágabb körének. Életed szépsége irigylésre, nemessége dicséretre, hasznossága elismerésre méltó. De én ezeken kívül és ezeken túl látok a te egyéniségedben valami nagyobb értéket, valami ritkát, valami szinte csodálatost, amit inkább sejteni lehet, mint megmagya­rázni, ami már az imponderábiliák 16 közé tartozik. S most, amikor mint a Csokonai­kör elnökét, évtizedes vezetőjét állítalak magunk elé, mikor ebben a minőségedben költclck föl immár örök álmodból, hadd keressem, és hadd mutassam, ha ugyan tu­dom, ezt a legértékesebb, ezt a legritkább, ezt a csodaszámba menő tulajdonságodat. Volt a te lényedben valami vonzó varázs, valami összetartó erő, valami egyesítő hatás, amely az ellentéteket elsimította, a réseket betömte, a szakadékokat áthidalta. Nekem úgy rémlik, hogy a vonzás és taszítás elve nemcsak a természet világában ér­vényesül, hanem a lelkek országában is uralkodik. Neked, boldogult vezérünk, az iste­ni bölcsesség azt rendelte osztályrészedül, hogy mint valamely centripetális erő, mint valamely társadalmi ellipszisnek a gyújtópontja, vonzzál, összetartsál, egyesítsél. Von­zó varázsod, összetartó és egyesítő erőd előtt nemcsak szűkebb és tágabb családod hajolt meg, hanem érezte azt a tanári kar, amelyben tanítottál, igazgattál, az a legkü­lönbözőbb emberekből alakult szórakozó társaság, amelyben szétosztogattad örök ifjú 44 Salamon Ferenc (1825-1892): esztéta, történész. 45 Senkit se bánts, sérts meg! 46 Megfoghatatlan dolgok. 464

Next

/
Oldalképek
Tartalom