Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

Géresi Kálmán elnöki megnyitóbeszéde a Csokonai Kör 1917 március 27-i Arany-emlékünnepén (...) Nekem csoda gyanánt tűnik fel, ami Arannyal történt. Ritka dolog, hogy akár költőnek, akár államférfinak nagysága, belső súlya, értéke, nemzeti irányító hatalma önmagától, észrevétlenül úgy fokozódott, annyira megnőtt volna, mint az Aranyé. És itt nem egy félreismert, nagy szellemnek halála után való igazságszolgáltatása az eset; itt nem a koreszmék változásiról, a közönségnek, költészeti irányoknak és iskoláknak hullámzó és változó divatjáról van szó. Hiszen Arany nem volt félreismert lángész, a népszerűség elemei sincsenek meg tulajdonképpen költői munkásságában, őt nem kellett a kritikának, esztétikának újonnan felfedezni, vagy igazolni és mégis érezzük, hogy az az Arany, akit most ilyen nehéz időkben ünnepelünk, nagyobb, mint az, aki meghalt, hogy egy megmozdíthatatlan nemzeti tőkévé, nemzeti erőforrássá változott, nőtt, amelyet nem nélkülözhetünk sem most, sem ezután. Több ok, számos körülmény magyarázhatja ezen tüneményt, mely egyúttal az egyetemes, az igazi nagyságnak ismertető jele. Részben lehet magyarázni avval, hogy Arany műveinek, különösen To/c/z'jának az összes középiskolákban taníttatása évtizedek óta nemesíti a magyar ifjúság és általában a magyar nemzet szellemét. Az is igaz, hogy bár voltak azóta is, vannak most is kiváló költőink, de az utolsó évtizedeknek nagy nemzeti műalkotásokban való meddősége mcgközclíthctőlcg sem tud olyan költőt felmutatni, ki újabb és jobb nyomokat jelölt volna meg. Talán azt is önkéntelen érezzük, hogy némely újabb költői irányzatok és ferde hajtások ellen oltalmat kell keresni és ezt az oltalmat csak az Arany szelleme adhatja meg. Nagyságának egyik fő alkotórésze az a páratlan költői józanság, mely nem a melegség hiánya, hanem a kritikai és esztétikai érzék teljes öntudatos megbízhatóságában áll, mely a fantáziának, lelkesedésnek, költői alkotásnak minden munkáját a műalkotásnak szigorú törvényei közé tudja szorítani. Mindezekben lehet valami. De az Arany belső értéke, súlya, providenciális

38 nagysága megnövekedésének igazi titka mégis másban: magyarságában van. Nyelvének csak szavait, kifejezéseit vette a néptől, az az erő és ízlés, mellyel azokat a stílusnak és a költészetnek szolgálatába hajtotta a kiválasztás, a megfigyelés, a nyelvünkben rejlő évezredek alatt felhalmozott szépségeknek nemcsak felismerése és felhasználása, hanem megnemesítése, ez mind az ő lángelméjének magyarsága. Ezt a magyarságot, melynek édes testvére, kifejezője a nyelv, amelyben a nemzet él, imádta ő, ez hatotta át egész lényét, ezt nevezte ő: „Édes cnyim, szentem, magasztosom"-nak; ez a magyarság vele született, benne élt és vele halt meg. Hiszen homályosan benne él az a nemzet millióiban, de a milliókból egynek - neki - adatott meg, hogy világosan megértse, nem frázisokba, hanem a szavak zenéjébe, a költészetbe tudja foglalni, és nemzetének tükör gyanánt tartsa elébe. Gondviselésszerű. 456