Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

sával, nyomokat hagyva lelkünkben. Szava szövétnekévcl gyújt, felébreszti a szunnyadó őserdőt. H. Nagy Jenőnek a múltra való kedves visszaemlékezése P. Ábrahám Ernőnek, a nagy tapasztalatokkal bíró jeles, fiatal tárcaírónak, a Kollégium büszkeségének talpraesett, Kardos Albertnek, a példaszerűen buzgó titkárnak, Kuthi Sándornak, poétasága mellett is a közgazdasági irodalom szorgalmas művelőjének tartalmas és becses értékű felszólalásai az est jelentőségét hatalmasan befolyásolták. így élnek, így gondolkoznak irodalmi harcosaink, s végzik önzetlen munkáikat, amelyek végeredményében az emberszeretet nagy eszméjének megvalósítását akarják előmozdítani. Útjukban nincs akadály, tettükben nincs egoizmus, lelki rugójuk alapköve a tiszta erkölcs a virág friss harmatillatával; nem ingatja meg elhatározásukban másoknak a gazdasági válság leplébe burkolt ürügye, kibúvása. Évszázadok önfenntartási harcaiban a vezető irányt a Nyugat hódította meg, s mikor tudjuk, hogy Franciaország erős nemzeti egyéniségével, magas kultúrájával, Németország gazdasági túlsúlyával versenyre nem kelhetünk: egyedül az irodalom és művészet az, mely teremtő erejével a széttagolt társadalmat egybeolvaszthatja a társadalmi erők egyesítésével, a szív nemességével és jóakaratával. Örvendetes tényként szögezhetjük le, hogy a vacsorán irodalmunk hivatott művelői lelkes csoportjában Darkó, Mitrovics, Pápay, Lóky Béla, Zivuska, Csűrös, Gulyás, Kardos Samu, Nagy és Szathmáry szerkesztő stb. nem hiányoztak, s a kulturális vezetők érintkezésének ez a ténye reményt nyújt ahhoz, hogy gróf Széchenyi és a vele rokon Carlyle Tamás eszméi Debrecenben nem találnak terméketlen talajra. (Debreczeni Szemle, 1913. április 6.) Sz.i A Csokonai Kör elmúlt éve Csúnya az élet, a maga köznapi küzdelmeivel mindenképpen. A legnemesebb törekvéseket, eszméket, ideálokat is beletapossák az apró érdekharcok sáros sarui a kenyéririgy marakodások posványába. Másutt is így van, de mennyivel, itt nálunk, ahol a töltött káposztával való ellakottság, a debreceni kolbász híressége mellett a kultúra nagyon nehezen tudott valamelyest gyökeret verni s az irodalom mint művészet iránti fogékonyság a Basahalmán belül születettekkel alig-alig akart barátságba keveredni. Ebben a szürke, hétköznapi életben, ami kis szellemi nemesség, szépség, jóság, irodalomszeretct iránti hajlamosság kikívánkozott a testi élvezetek csömöre mellett a lelkünkből, azt évtizedeken keresztül a Csokonai Kör mint Debrecen egyetlen irodalmi intézete egymaga váltotta ki. 452