Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

Ámde a gondolatok és kifejezések gazdagsága és tartalmassága, - aminő különösen Tennyson költeményeiben is megnyilvánul, - szükséges ahhoz, hogy észrevegyük a fényt ott is, ahol az még csak dereng, és pirkadóban van. Tollúnk, ecsetünk, vésőnk a jövő dicsőség fényének előtörése jeléül mély barázdákat von már művészetünk, irodalmunk mezsgyéjén, s érezzük, hogy e századot jellemző fásultságot, mely a beteg és mizantróp lclkűcket tartotta fogva, akaraterő váltja fel. Nem az anyagi erő, de az irodalmi, művészi termékenység emelte virágzóvá a nemzeteket s azok a népek, amelyek nem erre alapították létüket, nyomtalanul tűntek cl, s a Dante poklának előcsarnokában kavargó viharral szemben sóhajtozó árnyak maradtak. Teremtő és erkölcsi erőnktől, irodalmi barátaink lelkesedésétől várjuk, hogy a sóhajtozó árnyak tüzében el ne vesszünk, el ne pusztuljunk. (Debreczeni Szemle, 1912. december 29.) Kardos Albert: Nemzeti irodalmunk feltámadása Goga Octávián, a hazai oláhoknak ez a híres költője, egyébiránt a Petőfi Társaságnak is kültagja, bírálat alá vette a legújabb magyar irodalmat. (...) [N]cm annyira komoly tanulmánya, mint gúnyos pamfletje (...) azt hirdeti, hogy az új magyar irodalomban szerfölött kevés a magyarság, a nemzeti jellem és még kevesebb a művészeti és erkölcsi érték (...) ennek két oka van, melyek azonban szorosan összekapcsolódnak: Budapest és a zsidóság. - Budapest a nagy nemzetközi szellemével, nagyvárosi laza erkölcsével ránehezedik az egész országra, a zsidók pedig Budapesten elhatalmasodva, a maguk képére teremtik az irodalmat, kiforgatják a magyar nyelvet és irodalmat minden eredeti nemzeti sajátságából... Majd diadalmasan megállapítja, hogy „az az erkölcsileg, művészileg erőtlen irodalom egy nemzetiséget sem fog meghódítani, legkevésbé bennünket, oláhokat!" Bizonyos, hogy Goga állításaiban van egy kis igazság, de vádjai túlzottak és hibás általánosításból erednek (...) Budapest még nem Magyarország, és (...) a magyar irodalmat nem csak Budapesten művelik, és ott sem mindenki „budapcsticsen". A vidéken élnek a Gárdonyiak és Szabolcskák, de a fővárosban is az írók jó része távol tartja magát a nemzetközi iránytól. A hivatalos irodalom, Akadémia, a Kisfaludy és Petőfi Társaság (...) minden lehető alkalmat megragad, hogy harcoljon ellene (...) Bcrzcviczy Albert, Beöthy Zsolt, Hcrczcg Ferenc... a zsidóság sem tartozik maga teljes egészében a kárhozatosnak bélyegzett új irodalom táborához. Alexander és Marczali, Ágai Adolf és Kiss JózscP

5 (...) idegenkednek a „Nyugat" fiatal óriásaitól, és ,5 Alexander Bernát (1850-1927): filozófus, esztéta. Marczali Henrik (1856-1940): történész. Ágai Adolf (1836-1916): író, újságíró, szerkesztő. Kiss József (1843-1921): költő, szerkesztő. 450