Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

Debrecenben adta ki Ezer elbeszélés című füzetes vállalatát, melyben regényeit és novelláit gyűjtötte össze. írói és hírlapírói képességén kívül előzékeny, úri modora is hozzájárult ahhoz, hogy a város társadalmi életének számottevő tényezője lett. A debreceni közélet vezéralakjához, Dégenfcld József gróf főispánhoz, Simonffy Imre polgármesterhez, Márk Endréhez, a Szabadelvű Párt elnökéhez, Géresi Kálmán főigazgatóhoz szoros barátság fűzte. Az ő kezdeményezése folytán alakult meg a Csokonai Kör, amelynek megalapításától fogva hosszú ideig elnöke volt, majd díszelnökévé választotta a kör és ezt a tisztséget egész haláláig viselte. Majdnem minden közcélokat szolgáló egyesületben és társaskörben vezető szerepet játszott s rövid ideig tagja volt a város törvényhatósági bizottságának, választott jogon. Nagy érdemeit a város polgársága azzal igyekezett méltányolni, hogy a harmadik választókerület mandátumát ajánlotta föl neki. A választópolgárság azonban hamarosan kiábrándult az ő képviselő-jelöltségéből, aminek az volt a magyarázata, hogy Vértesi Arnold egyáltalán nem volt szónok-ember, míg a nyolcvanas évek választópolgárai nagy átlagának szemében az volt az igazi politikus, aki minél hangzatosabb frázisokat, minél csillogóbb formák között harsogtatott el. A szabadelvű párti választók egy alkalommal fáklyászenével tisztelték meg, nagy embertömeg vonult a Hatvan utcai Koszorús házban lévő lakása elé, ahol szerenádot adtak neki, majd üdvözlőbeszédet intéztek hozzá. Ekkor tűnt ki, hogy a kitűnő író, aki ezerszámra írta a novellákat, aki magvas és lendületes cikkeket írt, szónokolni egyáltalán nem tud; az üdvözlőbeszédre Vértesi Arnold alig tudott néhány összefüggő mondatban válaszolni. Azt mondják, hogy ez a körülmény volt a legfőbb oka annak, hogy Vértesi Arnold nem jutott be a parlamentbe. Családi élete boldog volt. Kuklay Anna, egy dúsgazdag budapesti többszörös háztulajdonosnak a leánya volt a felesége, aki itt Debrecenben halt meg 1888-ban; ideiglenesen itt, a Péterfia utcai római katolikus temetőben helyezték nyugovóra a hamvait, három év múlva azonban exhumálták és Budapesten, a családi sírboltban temették el. Neje halála nagyon leverte Vértesit, aki élete végéig özvegyember volt. Még jó ideig itt maradt Debrecenben, sőt azután is, hogy vállalatát a Csokonai Nyomda Részvénytársaságnak eladta, még három esztendeig szerkesztette a lapot, de ekkor gyermekeinek magasabb iskoláztatása végett Budapestre költözött. Öt évvel ezelőtt meghalt egyetlen leánya, akit valósággal imádott. Ez a csapás végképp lesújtotta a már öreg írót, aki azóta teljesen visszavonult a világtól budai magányába, társaságokba nem járt, s csak egy-két szépirodalmi lappal tartotta fent az összeköttetést, ahová novellákat írt. Két fia, az egyik államépítészeti hivatali főnök Budapesten, a másik múzeumi helyettes igazgató, továbbá unokaöccse: Vértessy Gyula dr. temesvári kir. tanfelügyelő, az illusztris író, aki pályáját Vértesi Arnold lapjánál, itt Debrecenben kezdte, s aki később a Debreceni Ellenőr szerkesztését is átvette tőle, sógora: Kuklay Béla, a székesfőváros főmérnöke és nagyszámú, előkelő rokonsága gyászolják. (Debreczeni Független Újság, 1911. augusztus 3.) 439