Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

Életrajzi adatai a következők: Vértesi Arnold 1836. augusztus 16-án született Egerben, hol atyja, Vichlida Arnold a tanítóképző tanára volt. Később Miskolcra költözött, Vértesi ott végezte tanulmányait. Korán verselgetett, Garay nyomán balladákat írt, majd drámával kísérletezett. A szabadságharc alatt mint tizenhárom éves ifjú beállt honvédnek, s részt vett a temesvári csatában is. A szabadságharc után beiratkozott a pesti egyetemre, hol jogot hallgatott, de emellett elbeszéléseket is kezdett írogatni. Első novelláját a Hölgyfutár közölte 1856. évfolyamában Mór király címen. Egymásután követték a novelláját több elbeszélései, amelyek csakhamar népszerűvé tették nevét, s arra bírták, hogy ezentúl kizárólag az irodalomnak éljen. Szépirodalmi működése mellett a Fekete leves című élclapot is megindította, majd szerkesztője volt a Divatcsarnok, Harang, Képes Világ, Pesti Hírlap című lapoknak, s egy ideig a Magyarország és a Nagyvilágnak. A sok munka azonban annyira beteggé tette, hogy négy évig nem bírt az ágyából felkelni, s csak 1872-ben ülhetett ismét íróasztala mellé. Mint szerkesztő, Debrecenben működött, a Debreceni Ellenőrt szerkesztette a nyolcvanas években, a kilencvenes évek elején azonban újra Pestre ment, s állandóan ott tartózkodott azóta. Irodalmi működése elismeréséül a Kisfaludy Társaság és a Petőfi Társaság már régebben tagjai közé választották. (...) Vértesi Arnold 1880-ban jött Debrecenbe és tizenkét évig tartózkodott itt, amely idő az ő írói működésének fénykora volt. Tisza Kálmán, az akkori miniszterelnök küldte le, hogy szerkessze a Debreceni Ellenőrt, a debreceni szabadelvű párt hivatalos lapját, amely az ő vezetése alatt a vidék egyik legtekintélyesebb sajtóorgánuma volt. A lapot, mikor Vértesi Debrecenbe jött, a Városi Nyomda állította elő, később azonban Vértesi megvette a Tiszai Dániel-féle nyomdát, s mivel ez a függetlenségi párt tulajdona volt, átvitte a Vccscy-házból

27 Simonffy Emil Piac utcai házába, és itt, a saját nyomdájában állíttatta elő lapját; akkoriban ezt a nyomdavásárlást mint érdekes politikai trükköt emlegették. Aránylag nagyon rövid idő alatt nagy népszerűséghez juttatta a Debreceni Ellenőrt, amiben az is közrejátszott, hogy Vértesi Arnold nemcsak kitűnő író és szerkesztő volt, hanem az igazi tehetségeket is föl tudta ismerni, és kiváló erőkből szervezte meg rcdakcióját. Karczag Vilmos, Zoltai Lajos, Szabolcska Mihály, Kovács Gusztáv és mások voltak a munkatársai, akiknek sorából a magyar zsurnalisztika és szépirodalom számos kitűnősége telt ki. Nagy ékességére szolgált lapjának, hogy Tóvögyi Titusz, a nyolcvanas évek egyik legkiválóbb pubheisztája

28 állandóan küldötte neki a vezércikkeket, amelyek rendszerint „T" jelzéssel láttak napvilágot. -A lapszerkesztés mellett hű maradt a szépirodalomhoz és itt 27 Vccsey Imre (1820-1883) debreceni építőmester, földbirtokos, alapítványtevő. Az ő Piac utca 11-13. számú házában üzemelt az 1870-es evek közepétől a Dcbrcczen c. napilap szerkesztősége és nyomdája. 2S Tóvölgyi Titusz (1838-1918): író, újságíró, történész. 438