Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

tisztviselői pályájához fűződnek Komlóssy Arthumak említésre legméltóbb ténykedé­sei, melyek Debrecen városát és annak közönségét érdeklik és melyek őt érdemessé teszik arra, hogy neve és működése városunk szűkebb történelmének lapjain megörö­kíttessék. Az új szervezeti szabályzat a város főjegyzőjét a polgármester állandó helyettesévé tette s így az addiginál szélesebb hatáskörrel ruházta fel; de ha nincs az illetőben ambíció, tenni, alkotni vágyás a közjólét emelésének munkájában, ezt a főtisztviselői állást is csak olyan sablonszerűleg lehet betölteni, mint a jelentéktelenebbeket. Éppen ez jellemezte Komlóssyt, azon pár év alatt, míg a város főjegyzője volt, hogy nem elégedett meg a hivatal szűkre szabott teendőivel, hanem keresett és talált is módot, hogy hasznos, modern újításokat hozzon létre, nem tévesztve szem elől a hazafiság parancsolta kötelességeket sem. Esküjéhez híven, ha nem az ő részére kiosztott re­szortba tartozott is az ügy, kötelességének ismerte szavát és egyéniségét latba vetni. (...) Az 1900. évi párizsi világkiállításon Debrecen város is részt vett felette sikerült mezőgazdasági és gazdászat-ipari külön kiállításával. A kiállítás rendezését a tanács Komlóssy kipróbált ügyességére bízta. Nem is csalódott benne. A nagy aranyérmet szerezte meg úgy városunk, mint Simonffy Imre polgármesternek, ő maga pedig a nagy ezüstéremmel és a francia köztársaság „Mcritc d'agricolc" tiszti keresztjével lett kitüntetve. Midőn Darányi az egész mezőgazdasági kiállítást megismételte a városli­geti nagy iparcsarnokban, a magyar királynak a debreceni osztályt Komlóssy mutatta be, élénk tetszést érdemelve ki Őfelsége részéről. A városok kongresszusán ő képvisel­te Debrecent, Győrött, Aradon és Szegeden, és Széli Kálmán mint belügyminiszter a közigazgatási ankétra meghívásával tüntette ki. A társadalmi élet terén is maradandó alkotások köszönhetik virágzásukat az ő te­vékenységének. Egyetlen irodalmi egyesületünk az ő indítványára veszi fel a „Csoko­nai-kör" nevet és annak alakulása óta, mint egyik alelnöke, létesíti az ereklyetárat és rendezi 1905-ben a Csokonai-kiállítást. Elnöke a színügy-cgylctnck és a debreceni színészet 1898-ban tartott százéves ün­nepélye egyik legkedvesebb része megint az általa rendezett színészeti kiállítás. A Kossuth-szobor-bizottság 1894-ben őt bízza meg a gyűjtéssel és pár év alatt 30 000 korona gyűl össze, csaknem fillérekből, a debreceni Kossuth-szobor javára. A Honvédtemető jcltclcnségét megszünteti, midőn az eredetileg odarendelt hal­dokló oroszlán emléket kiszállítják. A Szabadság-szobor felállítását az ő buzgólkodása eredményezi. Sajnos, hogy an­nak oly szomorú sorsra kellett jutni. A társasköröknek: Casino, Polgári Kör, Jogász- és Tisztviselő Kör, Városi Dalcgylct, Petőfi dalkör, torna-, lövész-, és műpártoló egyletnek, a lovas- és úrkocsis egylet, s va­lamennyi humánus intézménynek részint elnöke, alapító vagy választmányi tagja. Nagy barátja a zenének, dalnak, s a képzőművészet valamennyi ágazatának, sőt szabad óráiban irodalommal is foglalkozik. Egyházának hű szolgája, és mint presbiter kiveszi részét a debreceni református egyház kormányzatában is. 434

Next

/
Oldalképek
Tartalom