Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

A Csokonai Kör feladatai Géresi Kálmán elnöki megnyitója a Csokonai Kör 1910. nov. 17-i ünnepi ülésén T. Csokonai Kör, t. Közönség! Mi a hazaszeretetnek fejlődési, terjeszkedési iránya és folyamata? Alulról halad-e az fölfelé (...) Vagy felülről lefelé halad a hazaszeretet termékenyítő áramlata? (...) Én úgy érzem, hogy e két hatás találkozik, egyesül és így jön létre a hazaszeretet, mint az egész nemzetet átható eszme. Gyökerei ott vannak az édesanyában, aki szül, az anyaföldben, amely táplál, az anyanyelvben, mely fülünkbe zeng. (...) Azon a hazaszereteten kívül, mely a Széchenyiek agyát és szívét összetörte, amely a küzdés, a nemzeti veszedelem idején az életet kéri és kapja áldozatul, van egy másik is, egy általánosabb, egy úgy szólva mindennapi kenyerünket képező érzés, mely abban a kötclcsségérzctbcn áll, hogy nemzetünk anyagi és szellemi birtokkincsét valami akármilyen kevés munkával mindenkinek gyarapítani kell. Nagy tetteket mindenkitől nem vár a haza, talán nem is volna jó, ha a nagy tettek elnyomnák a kis tetteket. Hiszen az élet kis tettekből áll, lelkesedésnek, munkának, önmegtartóztatásnak, energiának, erkölcsi fegyelmezésnek áldozati parányaiból. Ezeknek összessége és milyensége alkotja meg egy nemzetnek alapszövetét és ennek jóságában van a nemzet valódi ereje. (...) Városunk régi kulturális életét amennyire lehet, helyreállítani, azt a nemzeti művelődés haladásához ismét hozzákapcsolni, statisztikai súlyán kívül megillető kulturális súlyát is visszaszerezni, ez lehet a Csokonai Kör méltó célja és feladata. Bárminő érdekes, mulattató, tanító és szórakoztató felolvasások rendezésével egyedül nem érheti cl ezen célt, hiszen ezek csak eszközök. Kezdő írók, félig-meddig tehetséges írók és költők támogatása szinte szép és szükséges, de napjainkban bizonyos óvatosságot és mértéktartást kívánó kötelesség. De résen kell lenni, mindent megmozdítani nagy kulturális alkotások hajnalán, minő például az, Istennek hála, megvalósulni kezdő kulturális palota, múzeum vagy egyetem ügye. Itt irányt mutatni, társadalmi erőket felrázni, a város intelligenciáját a küzdelembe bevonni, bátran hirdetni azt, hogy nem csak a városi tanács és a minisztériumok feladata egyedül az ilyen alkotásokat valóban áldásossá tenni, hanem a debreceni társadalomé is, ilyeneknek kell a Csokonai Kör legfontosabb törekvéseinek lenni. (...) (Debreczeni Független Újság, 1910. november 20.) 432