Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

nem tévesztettc-e szeme elől nemes és magasztos feladatát és hogy legcélravezetőbb eszközöket használja-e? (...) Rendezzen tehát a Csokonai Kör ezentúl is csak olyan fclolvasógyűlésckct, melyeken komoly ismeretterjesztést és szórakoztató, nemesen gyönyörködtető előadásokat vegyesen nyújt a közönségnek szellemi táplálékul. - Ha az ismeretterjesztő művek irodalmi színvonalon lesznek, ha a gyönyörködtető elemekből nem hiányzik a művészi érték, a Csokonai Kör helyesen használta a felolvasógyűlések eszközét, mert azok kettős célt is szolgáltak, az irodalmi érdeklődést is ébren tartották, a szép iránti érzéket is fejlesztették. A baj eddig az volt, hogy az alapszabályokban első helyre tett és így elsősorban követelt fclolvasógyűlésckből nem tartott eleget a Csokonai Kör, hanem annyit, amennyi szellemi és anyagi erejétől telt volna és amennyit tagjai, általában Debrecen művelt közönsége megkívánhatott. Reméljük, hogy a ránk következő téli évadban inkább meg fog felelni a kör az iránta joggal támasztható követelményeknek. De gondolhatna a Csokonai Kör új eszközökre is, melyek működését és hatását fokoznák. Mi ezek közül csak egyet említünk fel. A Csokonai Körnek akár a maga erejéből, akár más kulturális intézmények támogatásával folyóiratot kellene kiadnia, egy-, két- vagy háromhavonként megjelenő irodalmi és tudományos folyóiratot, egy Debreceni Szemlét, mely évkönyvet is pótolná, mely Debrecen régi irodalmi hagyományait is feltámasztaná, és amely a szomszédos vidéki irodalmi egyesületeknek is közlönyéül szolgálhatna. Ez a vidék erőit összegyűjtve, a főváros korlátlan hatalma és gyakran veszedelmes iránya ellen is a siker reményével küzdhetne, s így Petur ideáljának a szolgálatában lehetne. De ezúttal csak megpendítjük az eszmét, behatóan és tüzetesen a Csokonai Kör választmánya van hivatva vele foglalkozni, amely elé bizonyára hivatalosan is odakerül. (Szabadság, 1902. október S.) Petur: Vasárnapra A debreceni Csokonai Kör élethivatásáról írtam egyet-mást c lap hasábjain és ezt az írásomat még jóakaró barátaim is félreértették. Gondolkoztam azóta a kérdésről és arra a meggyőződésre jutottam, hogy mégis csak igazam van. Az úgynevezett irodalmi társaságok valódi, mégpedig nemzeti nagy jelentőségű hivatása nem lehet más, csak az, hogy az irodalmi műveltséget terjesszék. Érthető emberi hiúságon alapszik, hogy akik szövetkeznek s irodalmi kört alakítanak, szívesen koszorúzzák meg egymást zsenge babérral. Az sem utolsó mulatság, hogy derék, művelt férfiakat mintegy kitüntetésül, érdemeik, munkásságuk jutalmául választás útján a tagok sorába emelik és ez immár társadalmi tisztség számba megy. 404