Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

A közönséget senki sem vádolhatja sem jogosan, sem méltányosan. Debrecennek nagyon is jó, nagyon is érdeklődő közönsége van. Csakhogy az a közönség nem kiskorú, s szellemi táplálékában igen helycsen válogatós is. Ha a közöttünk élő kitűnő szellemi erők, tudásaik bizonyos részét közölni akarják az érdeklődőkkel, lehet közönségre bizton számítaniuk, s ha évről évre fokozatosan fáradoznánk minden téren, felolvasások útján, a szellemi élet megalkotásán, bizony sokat lehetne használni Debrecen művelődésének. Irodalmi és művészi ízlését tisztítani, nemesíteni akarja e város közönsége, s hol eszközölje ezt: mikor nincs alkalma, s higgyük el, nem a nagyközönségen múlik, hogy az ily alkalmak nem mutatkoznak. (...) (...) A szellemi életnek van tábora, csak zászlója és zászlóvivője nincs Debrecenben. Nem vád ez, de sajnos jelenség kimondása, melynek hátrányait máris érzi a város közönsége, s érezni fogja a jövendőben. A Csokonai Kör, a kaszinó, a polgári, az iparos és egyéb körök mind egy-egy zászlóvivők lehetnek a város szellemi életének virágoztatása terén, s nem vélünk túlságba esni, ha kijelentjük, hogy minden zászló alá nagy és tiszteletreméltó tömeget lehetne könnyen toborozni. Nos, ki kell tűzni azokat a zászlókat! (Debreczeni Hírlap, 1892. február 17.) (K. L): A Csokonai Kör Az az illusztris társaság, mely közművelődésünk és városunk haladásának egyik legerősebb tényezőjét képezi, melynek tagjai Csokonai Vitéz Mihály neve alatt egyesülve, a Csokonai Kört megalkották, ma tartotta közgyűlését, hogy számot adjon múlt évi működése, és tájékozást a nagyközönségnek a felől, hogy mily úton szándékozik haladni a folyó esztendőben. (...) E helyt csak azokat a benyomásokat akarjuk papírra tenni, melyeket a hallott titkári jelentés bennünk keltett és különösebben visszaemlékezni óhajtunk a körnek aránylag rövid múltjára és eddig való működésére. A felolvasó egylet csendes agóniában való kimúlása után keletkezett, helyesebben: annak koporsójából kelt életre a Csokonai Kör. A megtisztelő bizalom, mely a kör élére irodalmunk jelesét, a kitűnő regény- és clbcszélésírót: Vértesi Arnoldot ültette, nemcsak nem csappant mind a mai napig, de sőt midőn a nagynevű elnök, megváltozott viszonyai folytán, a helyi közművelődés c fontos faktorát képező állásról lemondani kényszerült, a közgyűlés tagjai benne választották meg a kör első tiszteletbeli tagját, egyhangú, örömteli lelkesedéssel megválasztván őt a kör örökös, tiszteletbeli elnökévé is. Jólesik ezt konstatálnunk. Nem egyedül hivatkozással a hivatalos szagú paragrafusokra, melyek az erre való kvalifikációt megszabják, de öröm tölti el a szívünket azért 386