Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

Vértesi Arnold beszédei a Csokonai szülőházán elhelyezett emléktábla avatása alkalmából A Csokonai-ünnep A Csokonai Vitéz Mihály szülőházát

2 megjelölő emléktáblát tegnap délután leplezték le, és a Csokonai Kör a költő emlékére este megtartotta első felolvasóülését. (...) (...) Az ünnepnek voltak délután is, este is lélekemelő momentumai, de fájdalommal nélkülöztük ott Debrecen nagy társadalmának tömeges jelenlétét. Előkelő, díszes társaság képviselte a debreceni intelligenciát és a hangulat oly lelkes volt, hogy lelkünk mélyéig hatott a nagy költő iránt így kifejeződött szeretet. Mindamellett szerettük volna, ha a város lakossága nagyobb számmal özönlik vala a költő szülőházához. Különösen a debreceni hölgyek távolmaradása tűnt fel. (...) (...) székre állott Vértesi Arnold, a Csokonai Kör elnöke és a következő valóban költői hévvel szárnyaló szép cmlékbcszéddcl leplezte le az emléktáblát. (...) „Tisztelt gyülekezet! A Csokonai Kör egy régi tartozást ró le a mai napon. Debrecen város közönségének erkölcsi tartozását halhatatlan költője iránt. Mindnyájan tartozunk ezzel ama férfi emlékének, kinek fényes neve századok homályán át fog ragyogni örök dicsőségérc a magyar irodalomnak, büszkeségére c nemes városnak, melynek hű fia volt. A kegyelet már régibb idő óta emléktáblával jelölte meg a házat, hol Csokonai Vitéz Mihály élete javát töltötte, s hol oly ifjan letörte a halál magasra szárnyaló szellemét.

1 De ez a hely, ahol született, jeltelen maradt e mai napig. Illő, hogy emléktábla hirdesse a késő utódoknak, hogy egy nagy ember születése szentelte meg c helyet. Mert szent nekünk, legyen bár kunyhó vagy palota, hová egy égi szikra szállt le, hogy világosságot árasszon a tömegekre, gyújtson, lelkesítsen szellemének hatalmával, s fénye fönn maradjon még akkor is, mikor már a gyarló testhüvely, mely magába zárta, régóta porrá vált. Ilyen volt a költő, kinek emlékét ünnepeljük ma, fényes tünemény sivár korszakban, egyike ama lelkeseknek, kiket nem csüggeszt cl sem a viszontagságos élet küzdelme, sem kortársaik fásultsága és közönye. Ot nem buzdíthatta ragyogó fejedelmi udvar kegye, mint a XVIII. század francia költőit, nem lelkesítette selyemkárpitos szalonok szép hölgycinek tetszése és biztató mosolya; csak saját lelkében kellett föltalálnia a buzdítást s az ihletet. 2 A Bethlen utcában. ' Csokonai halálozási helyének megjelölése a Darabos utcában. 382