Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

len feladata. Az irodalmi társaságnak vezetni kell, ha nem is az egész ország, de az ország egy részének közönséget, ízlés, olvasás, könyvvásárlás, színházlátogatás és az irodalmi kritika terén. Ha nem ezt teszi, kénytelen lesz az árral úszni, ahelyett, hogy partok közé szorítaná a céltalan vizeket. A Csokonai Körnek a mai idők nem azt a szerepet szánták, hogy a part legvédettebb kikötőjébe húzódjék, hanem hogy legyen bátorsága nekivágni a hullámzó vizeknek is. A vegetálás helyett a magasba szökke­nést. Ha a mostani szakosztályokat megszüntetnék, vagy új szakosztályokat állítanának fel, nem kellene szükségképpen megszüntetni az örökös tagságot is. Viszont a szak­osztályokba, vagy akárminek nevezzük, az új szervezetekbe csak azokat vennék fel, akik a munkát vállalják. Hatályos kikötéseket kell tennünk arra nézve, hogy a munká­ban bármi okból részt venni nem kívánókat rövid időn belül a munkára kívánkozókkal kicserélhessük. Nem értem ezt azokra, akik eredményes munka után pihenni óhajta­nak. Legyen a Csokonai Körnek olyan szerve, olyan megtisztelő pozíciói, amelyekben az érdemes munkások mindenkor elhelyezkedhetnek. Hogyan lehetne most már szervezetileg keresztülvinni ezeket a gondolatokat? Mindenesetre megmaradna az örökös tagság cs a mai választmány. Megmaradnának a szakosztályok is. Ellenben a mai nagyválasztmány önkéntes jelentkezés vagy vala­mely más célravezető elv alapján delegálhatna egy 8 vagy 10 tagú kis választmányt, amely a tisztviselőkkel együtt végezné általában az ügyeket. Ennél több választmányi tag úgysem igen szokott eljönni a tisztviselőkön kívül a választmányi ülésekre. A nagy­választmányt csak közgyűlés előtt és esetleg a legfontosabb ügyekben külön kellene összeszedni. (Lásd a közgyűlést.) Hasonló módon kellene eljárni a szakosztályok ügycinek intézésénél is. A huszon­négy tagból álló szakosztály a tulajdonképpeni szakosztályi munka végzésérc delegál­hatna egy 6 vagy 8 tagú bizottságot szinten azokból a tagokból, akik a közös munká­ban részt venni hajlandók és arra alkalmasak is. Választania kellene ezenkívül a Csokonai Körbe valamilyen címen tagokat a fiata­labb írók és tudósok nemzedékéből. Különösen áll ez a tudományos szakosztályra, amelyben ez idő szerint az életkor és az elfoglaltság miatt nemigen lehet titkárt vá­lasztani. A másik elgondolás lenne, hogy szintén az örökös tagságok fenntartása mel­lett vonjuk össze az összes intézkedő szerveket egyetlenegy, legfeljebb 15-18 tagból álló intézőbizottságba. Szerény véleményem szerint bármelyik megoldással próbálkozhatunk, mert most már abban a helyzetben vagyunk, hogy cselekvéseink irányát tisztábban látjuk, s az élet maga lefaragja azokat a szerveket, amelyek életképtelenek. Ide kapcsolódnak a különböző indítványok. Már a múlt alkalommal említettem, hogy a Csokonai Kör 1940-ben üli működésének 50 éves jubileumát. (Csobán Endre - kézirat - HBML) 376

Next

/
Oldalképek
Tartalom