Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

A Csokonai Kör nem szereti sem magát áltatni, sem a közönséget hitegetni akár régi nagy céljainak könnyű megvalósításával, akár új és merész tervek kápráztató felvonultatásával. Nem hirdetjük, hogy legközelebb beköltözünk a debreceni közművelődési házba, hogy rövid idő múlva felavatjuk a debreceni Arany-Petőfi-szobrot, hogy hamarosan megindítjuk a debreceni irodalmi és tudományos folyóiratot. De híven ápoljuk e törekvéseket, és magunk és tagjaink biztatására megemlítjük, hogy a közművelődési ház céljára a város olyan 111 500 koronát kezel, amelyben mint legelső mag a Csokonai Körnek 2000 koronás alapítványa is benne foglaltatik, hogy az AranyPetőfi-szoborra gyűjtött alapunk 1910 korona volt a múlt év végén. Bár e régi feladatok elég munkát adhatnak, a Csokonai Kör mégsem tartózkodott egy újabb eszme fölvetésétől. Egyik legbuzgóbb tagjának indítványára azzal a javaslattal állott elő, hogy Debrecen városa ünnepelje meg szabad királyi városi rangjának kétszázados évfordulóját magához méltó módon: közművelődési alkotásokkal. Magunk is az ünneplésnek többféle módját és eszközét hoztuk szóba, de azon kívül más helyes gondolatok is felszínre kerülhetnek; mi ismételten arra kérünk minden hivatott tényezőt, elsősorban Debrecen városát, ne hagyja maga fölött elvonulni az 1915. évet emlékezetes tettek nélkül. (...) (Kardos Albert) 1920 (...) Kardos Albert dr. terjesztette ezután elő a titkári jelentést, amely megindokolja, miért nem volt öt év óta közgyűlés. Az elmúlt idő háborúban és forradalmakban telt el, egyszer nem volt kívánatos, másszor nem volt lehetséges a közgyűlés megtartása. A választmány és a tisztikar ezen idő alatt is híven ápolta a Csokonai-kultuszt, tartott egy-két magasabb irodalmi követelménynek is megfelelő felolvasóülést és nem kisebb hűséggel vigyázott a kör vagyonára, könyv-, irat- és ereklyetárát, képgyűjteményét, bútorait szerencsésen megóvta. A régi tisztikar és választmány teljes mértékben viseli a felelősséget a legutóbbi közgyűlés óta történtekért, ezúttal csak azt a kijelentést teszi teljes önérzettel, hogy a Csokonai Kör a forradalmaknak föl nem kínálkozott, a megszálló hatalom elől pedig mereven elzárkózott. A tagok igazolását héttagú bizottság végezte el, mely az új tisztikar és választmány névsorát már erre való tekintettel állította össze. (...)- A Csokonai Kör már a háború előtt is nagy feladatok szolgálatában állott. A magyar irodalmat pártolta és művelte, a nemzeti művelődés minden terén áldozott és munkálkodott, igyekezett Nyugat-Magyarországnak északkeleti részén a magyarság és a műveltség sugaraival világítani. A mai Csonka-Magyarországban ezek a feladatok megsokszorozódtak, súlyos, el nem 363