Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

RÉSZLETEK A CSOKONAI KÖR ÉVES JELENTÉSEIBŐL

1 1890-1892 Midőn a volt Felolvasó Kör néhány lelkes tagja arra a meggyőződésre jutott, hogy Debrecen külső és belső clőhaladása érdekében szükségessé vált egy oly testület alakítása, mely a társadalomnak minden arra való elemét egyesítve, városunk kulturális életének fejlesztésében és nagyvárosias emelkedésében tagjainak számánál és intellektuális súlyánál fogva hathatós tényezőként közreműködjék és megpendítette az eszmét, hogy a különben bármily dicséretre méltó eredményekkel működő, de mégis egyoldalú tevékenységet kifejtő Felolvasó Kör Csokonai nevének égisze alatt újra és újjá alakuljon; a művelt magyar társadalom, város, sőt országszerte felébredt közfigyelme és buzgó támogatása csakhamar lehetővé tette a Csokonai Körnek nemcsak megalakulását, de azt is, hogy működésének már első 3 éves ciklusában oly eredményeket mutathatott fel, amelyekre körünk megizmosodásának későbbi korszakában is büszkeséggel emlékezhetik vissza. Azaz, ismételjük, országszerte nyilvánuló kedvező fogadtatást, mely a Csokonai Kör megalakulását mindjárt első nyilvános fellépése alkalmából üdvözölte, már egymagában meggyőzhet bennünket arról, mennyire szükséges magasabb nemzeti szempontokból is a magyar intelligenciának jobbára szétszórt csapatait közös kulturális eszmék zászlaja alatt közös munkára egyesíteni. (...) (Vértesi Arnold) 1891 A Csokonai Kör egy régi tartozást ró le a mai napon. Debrecen város közönségének erkölcsi tartozását halhatatlan költője iránt. Mindnyájan tartozunk ezzel ama férfi emlékének, kinek fényes neve századok homályán át fog ragyogni örök dicsőségére a magyar irodalomnak, büszkeségére e nemes városnak, melynek hű fia volt. 1 Ha a jelentések végén nem jelezzük a forrást, akkor az idézett szövegrész a Debreceni Csokonai Kör jelentése az [adott] évre című kiadványból való. 319