Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

hivatalos megbízást hajtott végre. A „hivatalos" háttér azonban nemcsak a fenti pozíciók betöltőinél játszhatott szerepet, hanem Szávay Gyula esetében is, aki a középosztály polgári rétege, a nemzeti burzsoázia első generációja képviselője volt, s aki ugyan nem állami szolgálatban állt, de mint a debreceni ipari kamara elnöke szükségesnek érezte, hogy 1910-ben szerepet vállaljon Domahidy ismételt főispánná választásában, majd utána a párt kerületi elnöki szerepét töltse be. Irinyi Károly szerint egyébként az egész időszakra jellemző az önállóság igénye és a kiszolgáltatottság érzése közti vergődés. Nemcsak a kör vezetőire, hanem a kör egészére is a függőség a jellemző. A kör függetlensége már a század elején megkérdőjeleződött, amikor az egyik újságcikk azt vetette a szemükre, hogy nem futja erejükből önálló programra, hanem csak a Kisfaludy és a Petőfi Társaság követésére. A Kardos Albert által írt viszontválaszukban nem tudtak másra hivatkozni, mint arra, hogy a két országos társaság méltán „fényes példa" és minta a vidéki körök számára. Nem vették azonban észre, hogy önállóságuk feladása eredeti programjukról, a város modernizálásáról és decentralizációs törekvésükről való lemondást jelentett. Igaz, majd csak Pap Károly mondta ki nyíltan, hogy a kör „program[ja | voltaképp a Kisfaludy Társaság programja, amelyet mi is igyekszünk követni legjobb tudásunk szerint", de már 1904-től c függőség határozta meg a Csokonai Kör tevékenységét. 1902-ben Gércsi Kálmán még fontosnak tartotta, hogy a vidéki irodalmi társaságok fenntartsák függetlenségüket. Azért óvakodott a Nemzeti Irodalmi Szövetséghez való csatlakozástól is, mert attól félt, hamarosan csak egy vidéki fiókintézménnyé degradálódnak. 1904-ben Kardos Albert már semmi rosszat nem látott a Kisfaludy Társaságnak való alárendelődésben. jellemző példaként említhető a következő eset: mikor a kör egyik tagja az Ady-kérdés újragondolását vetette föl, a többség azzal az érvvel utasította cl javaslatát, hogy még a Kisfaludy Társaság sem tárgyalta meg. A fővárosi irodalmi társaságnak való alárendelődés végzetes döntéssé vált a Csokonai Kör történetében. Társadalmi támogatottságuk hiányával kellett fizetniük érte. Miért támogatták volna a kört a helyi társadalom tagjai, ha a város szellemi erői helyett már a centrumtól várta az iránymutatást? A decentralizáció programjának feladása tehát egyben a város kulturális érdekcinek képviseletéről, kultúrája sajátos színeiről való lemondást is jelentett. A kör társadalmi hatókörének szűkülése fokozatosan következett be. Először 1904ben Szávay Gyula javaslata révén merült fel a szűken vett irodalmi körré válás eszméje, de csak Pap Károly elnöksége idején vált programszerűen is meghatározóvá e gondolat. Ennek ellenére azt lehet mondani, hogy sok tekintetben már a tízes évektől így működött a kör, még ha a társadalmi és az irodalmi társaság közti választás nem is dőlt el egyértelműen. 1904-ben Kardos Albert - részben ellentmondva önmagának amellett érvelt, hogy a felolvasásoknak nemcsak a komoly ismeretterjesztést kell szolgálniuk, hanem ki kell elégíteniük a közönség egy részének szórakozás utáni vágyát, vagyis minél több társadalmi réteget szeretett volna elérni. Ugyanekkor Szávay már csak azokra számított, akik az irodalmi életben is szerepet játszanak. Pap Károly el27