Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

elő Sz. Ferenczy Zsizsi, ismét ifj. Szabó Géza zongorakíséretc mellett. És Sípos Domokostól meg Szentimrei Jenőtől verseket tolmácsol György Dénes. Az irodalmi est után társas vacsora az Angol Királynő bal oldali különtermében. 1929. április 28-án - vasárnap - délelőtt fél tizenegykor a Kisfaludy Társaság látogatásával kapcsolatos irodalmi ünnepély a Vármegyeháza dísztermében.

182 Ez alkalommal A reményhez című dalt énekli a kollégiumi Kántus. Utána elnöki megnyitót mond Berzeviczy Albert, a Kisfaludy Társaság elnöke. Majd üdvözlőbeszédet mondanak: Pap Károly, Hadházy Zsigmond főispán és Vásáry István polgármester. Felolvasnak: pár versét Sajó Sándor, Csoda című elbeszélését Herczeg Ferenc, A boldog ember inge című darabja egyik részletét Sík Sándor, Az alföld lelke költészetünkben című tanulmányát Kéky Lajos, saját életéből vett elbeszélését Zilahy Lajos és Szabolcska verseket Sajó Sándor. Befejezésül A tihanyi ekhóhoz című dalt szólaltatja meg a kollégiumi Kántus. Délben 150 terítékű bankett, az ünnepélyt megelőző este pedig szűk körű társas vacsora a Bikában. 1929. május 13-án este - fél nyolckor - a kör, a Debreczeni Szemle, az Iskolán kívüli Népművelés, az egyetemi, a Városi Közművelődési és a kollégiumi Könyvtár által 182 A helyi lapokban több cikk foglalkozott a társasággal és érkező tagjaival. Kardos Pál írása az Ady Társaság álláspontját képviseli: „A XX. század elején indult el a magyar irodalomtörténetnek talán leghatalmasabb forradalma, mely költészetünk páratlan kivirulását, a modern magyar lírát teremti meg. Ezt a nagyszerű új korszakot, a magyar léleknek ezt a soha nem látott termő kitárulását a Kisfaludy Társaság nemcsak, hogy cl nem ismeri, nemcsak, hogy elzárkózik előle, hanem hadat indít ellene és tűzzel-vassal irtani igyekszik. (...) A harc talán még folyik, de a modern magyar költészet már győzött, s birtokon belül küzd már csak tovább, hiszen régóta bírja már a világos magyar elméket, az érző magyar szíveket. De még ha nem is töltené el lelkünket a győzelem nyugodt öntudata, ha még mindig kétes eséllyel folyna a tollak csatája, akkor se volna már okunk nekünk, a modern költészet híveinek, hogy ne üdvözöljük, ne ünnepeljük a Debrecenbe érkező Kisfaludy Társaságot. Hiszen a mi modernségünk sohse jelentett mást, mint elfogulatlanságot, mint megbecsülését a tehetségnek, mint szeretetét minden művészi értéknek, ízlésre, iskolára, politikai pártra való tekintet nélkül." (Kardos Pál: A Kisfaludy Társaság. Debreczeni Független Újság, 1929. április 28.) -Az újság megszólaltatta Herczeg Ferencet: „A revízió ügye? - mondotta Herczeg Ferenc -, lassan halad, de határozottan halad. Nagyon sok munka vár azonban ránk, amíg annyira halmozódnak az eredmények, hogy sikerülni fog. A revízió a külföld felvilágosításának stádiumában van. (...) Sajnálom, hogy nem léptek be a szocialisták a Revíziós Ligába... Debrecentől igen sokat várunk a revízió ügyében. Debrecen város kultúrközpont és megvan az a hallatlan előnye, hogy magyar őserejét meg tudta őrizni. Eljön az idő, hogy Debrecen közönségérc nagy feladat hárul. Debrecen kulturális pozíciója különben az egyetem által tekintélyes erősítést nyert. Ez mintegy megkoronázása Debrecen kulturális jelentőségének, s csak segíti ezt a várost abban, hogy a magyar őserő kisugárzó centruma legyen (...). Nagyon érdekes tehetségeket termel ki Debrecen az irodalomban is. (...) A Csokonai-kultusz Debrecen írói életének érdekes és kedves hátteret ad." (A Kisfaludy Társaság tagjai érkeztek Debrecenbe. A Debreczeni Független Újság munkatársa beszélgetést folytatott Herczeg Ferenccel. Dcbrcczcni Független Újság, 1929. április 28.) 249