Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)
oláh megszállás miatt. A megemlékezést Kardos Albert írja a Dcbrcczcni Független Újság 1919. november 16-i számába. De lássuk az évad egyetlen felolvasó ülését. A Petőfi Társaság az Akadémiától, Kisfaludy Társaságtól és Nemzeti Színháztól is támogatva, közvetlenül a trianoni béke (1920. július 4.) után irodalmi kirándulásokat kezd rendezni a vidék nagyobb városaiban. Ezeknek a kirándulásoknak az a céljuk, hogy fokozzák a magyarság összetartó erejét az országot feldaraboló békével szemben, és ébren tartsák a területi épség érzését. Az első ilyen ünnepélyt Szegeden tartja a Petőfi Társaság, a másodikat pedig Debrecenben. Debrecenbe 1920. június 26-án érkezik meg ez a fővárosi irredenta csoport - a múzeum ügyében jövő Czakó Elemér miniszteri tanácsossal egyetemben. A vasútnál Márk Endre polgármester, Csűrös Ferenc kultúrtanácsos és a kör küldöttsége fogadja őket, s hívja meg közös vacsorára. Másnap június 27-én (vasárnap) délelőtt fél tizenegy órakor kezdődik az Aranybika dísztermében előkelő közönséget vonzó és abból nagy hatást kiváltó ünnepély. Ez alkalommal köszöntőt Géresi, alelnöki megnyitót pedig Császár Elemér, a Petőfi Társaság alelnöke mond. Azután a Szózatot tolmácsolja Jászai Mari, a Nemzeti Színház művésznője, s verses prológját Szávay Gyula, a Petőfi Társaság főtitkára. Majd Angyal Dávid, az Akadémia és a Kisfaludy Társaság tagja Mohács című történelmi tanulmányát, Lőrinczy György, a Petőfi Társaság tagja Föl a végekre és Azután című hazafias verseit és Szemere György, a Petőfi Társaság tagja egyik novelláját olvassa föl. Erre következik öt perc szünet. Ötperces szünet után pedig sorra kerül Sajó Sándornak, a Kisfaludy Társaság tagjának Rab magyar című verse, Császár Elemér Irodalmunk a nemzeti újjászületésben című tanulmánya, Lampérth Gézának, a Petőfi Társaság tagjának néhány hazafias költeménye, Sebestyén Gyulának, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság tagjának A magyar néphagyomány emlékei című előadása és Oláh Gábor Patkánybűvölők című verse. S a műsort Jászai Mari előadása zárja be, híres színésznőnk, Petőfi Elet vagy halál című költeményét adja elő, végül az ünnepélyt, melyen képviseltetik magukat a város, a vármegye, a katonai parancsnokságok, az egyetem, az iskolák és számos más terület, társas ebéd követi. Ezt a társas ebédet is a kör rendezi az arra meghívott fővárosi vendégek tiszteletére. így zajlik le ez az irredenta ünnepély a kör rendezésében és közreműködésével. S meg kell állapítanunk, hogy a kör méltó arra, hogy ezt az ünnepélyt előkészítse, és abban közreműködjék. O - mint 1919. évi jelentéséből megtudjuk - nem kínálkozott föl a proletárdiktatúrának, nem kért semmit az oláh parancsnokságtól: a részeg kommunizmus elől kitért s az ellenséges hatalomról nem vett tudomást. És mit csinál akkor a kör, amikor elnémul a kommün és kitakarodik az oláh? - Még a Petőfi Társaság irredenta mozgalmának híre-hamva sincs, ő már két alkalommal is tanúságot tesz arról, hogy megérti az idők parancsszavát. Ez a két alkalom: 1920. március 20-i választmányi ülése. Az előbbin foglalkozik az oláhoknak azzal az embertelen bánásmódjával, mellyel azok a magyarságukat bátran kimutató két költőt: Szabolcska 222
