Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

Mindez már képet ad a kör ez évadbcli terjeszkedéséről. De hogy ezt a képet teljessé tegyük, be kell számolnunk az évad pályázatainak eredményéről. Az újra meghirdetett Telegdy- és Löfkovits-pályázat országos érdeklődést kelt. Az előbbire 1000 koronás pályadíjat s az azzal együtt járó színrevitelt Géczy István A nemzetes asszony című vígjátéka nyeri meg, a második 300 koronás pályadíjat pedig Szabados Ede Bodóék című költői elbeszélése. Viszonylag véve majdnem ilyen szép eredményt hoz a Kazinczy-pályázat is, ha egy tételének: a költészeti tételnek sikertelenségét nem számítjuk. A Debrecen a Rákóczi-szabadságharcban című tudományos tételén 12 aranyat nyer Debreczeni Ferenc I. éves bölcsész és 8 aranyat Koós Elemér, III. éves hittanhallgató dolgozata. Az újabb francia költészetből vett műfordítási tétel keretében pedig 6 aranyat érdemel ki Péterffy László II. éves bölcsész munkája. A kör közvetett és közvetlen támogatásával két mű jelenik meg ebben az évadban, Oláh Gábor Az embernek fia című drámája és Móricz Pál Pusztuló világ című elbeszélés- és rajzgyűjteménye. Oláh Gábort egyébként is segíti a kör saját pénztárából 200 koronával s közvetve, a Magyar Segélyező Egylet révén 600 koronával. Debrecen nagy írója ugyanis 1911-ben otthagyja kollégiumi könyvtártiszti állását és ráadásul még meg is betegszik. De nemcsak könyvkiadói támogatásra és írópártolásra áldoz az évad, hanem minden szépnek és jónak oltárán. 100-100 koronát ad a szabad iskolának és munkásgimnáziumnak. 200 koronával gyarapítja az Arany-Petőfi szoboralapot. Kisebb összegeket küld a Kriza János, valamint az Erdélyi János emlékszobrára. És 50 koronáért megvásárol az ereklyetár számára egy ritkaságszámba menő hangjegyfüzetet, mely 1820 körül Pozsonyban Pfeiffer Ferenc műveképp jelent meg, s Csokonai hat megzenésített költeményét foglalja magában. Azonkívül megvesz még számos Debrecennel és a Csokonai-kultusszal összefüggő, de adat híján itt meg nem nevezhető könyvet és ereklyét. S jótettei helyébe jót kap a kör. Löfkovits Artúr múzeumigazgató egyrészt negyedízben bocsát rendelkezésre 300 koronát irodalmi pályadíjul, másrészt befizeti az Arany-Petőfi szoborra felajánlott 2000 korona adományának második (200 koronás) részletét. Azon fölül 5000 koronát ajánl föl a kört igen érdeklő kultúrpalota dísztermének berendezésére olyan kikötéssel, hogy az összeget a palota alapkőletételének napnagy szerep vár rá a magyar kultúrélct fejlődésében. Vajha nézeteimet és felfogásomat úgy meg tudnám írni, mint ahogy azt magányos óráimban meg tudom álmodni. Akkor könnyebben megérthetnének azok is, akiknek a város sorsának intézésében irányító, döntő befolyása jut. Egyik szép álmunk teljesült: a debreceni egyetem megszületett. Ezzel a város élete fordulópontjához érkezett és tisztán látom azt is, hogy a Csokonai-kör jelentősége is óriásilag fokozódik, mert ő van hivatva a város jövendő kulturális életét irányítani, az ő hivatása lesz egy új irodalmi központot teremteni, mely minden ízében modern, de minden ízében magyar is, a jó ízlésnek és magyar érzésnek új iskolája, hová a nemzet nemcsak tanulni, de magyarrá lenni küldi el az ő fiait." (Rákosi Viktor levele a Csokonai Körhöz. Debreczeni Független Újság, 1911. december 7.) 189