Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

egy - nekünk is alapul szolgáló - krónika számol be, amelyet dicséretreméltó alapossággal és mégis a lehető legélvezhetőbben szerkesztett meg Kardos Albert.

]n Ami pedig az emlékünnepek anyagát illeti, az emlékkönyv tartalmazza mindazokat az érdemileg már méltatott munkákat, amelyeket az említett ünnepi üléseken felolvastak, valamint az ünnepek keretében elhangzott beszédek előttünk szintúgy ismert jó részét és számos fölemlített üdvözlő iratot, melyek az ünnepi alkalmakra érkeztek a körhöz. Azonkívül tartalmazza Zo/tamak a százados Csokonai-emlékünneppel kapcsolatos megbízható beszámolóját Csokonai szülőházáról s szüleiről, és Endrődi Sándor sikerült Anakreóní dalát, melyet a költő a százados Csokonai-ünnep társas ebédjének fűszeréül szánt, de ott - közbejött akadályok miatt - nem olvashatott fel. E gazdag és illusztrációkkal élénkített tartalma révén a körnek az 1905-06-07. évekre szóló évkönyveit hivatott pótolni a testes emlékkönyv. S mint ilyen, bátran megállja helyét. Kardos Albert jóvoltából eljut a következő évadban a legnagyobb fővárosi napilapokhoz, a helybeli újságokhoz, számos folyóirathoz, szemléhez, továbbá mindazokhoz a testületekhez, irodalmi és társadalmi jelenségekhez, amelyeknek és akiknek valami kapcsolatuk mutatható ki a körrel. S ahová csak eljut, mindenütt tetszéssel találkozik. A fővárosi és helybeli, időszaki és napi sajtó egyaránt elismeréssel szól róla, a Csokonai Kör életerejének hatalmas nyilvánulását látja benne.

1 B Valóban, a kör életereje egyre nő. Ezt bizonyítja az az önálló irodalmi pályázata is, melyet szóban forgó évadban írhat ki először - ezúttal egy vallásos türelmet vagy hazafiságot hirdető ifjúsági iratra. E pályázat pályadíjául a körnek egy magát megnevezni nem akaró tagja ajánl föl 300 koronát. S a nagylelkű adakozó ígéri, hogy jelzett összegű adományát évenként meg fogja ismételni. Sajnos azonban ez az új irodalmi pályázat éppen akkor érkezik meg a körhöz, amikor egy másik, a kör által elbírált pályázat, a Kazinczy-pályázat csak egy tételét illctő112 Emlékkönyv a Csokonai-kör három irodalmi ünnepéről. Szerk.: Kardos Albert, a Csokonai-kör titkára. Debrecen, 1909. 113 „Csinos kis emlékkönyvet adott a Csokonai Kör ajándékba tagjainak a legutóbbi közgyűlés alkalmával. Kardos Albert állította össze benne nagy gonddal és krónikás hűséggel a Csokonai Kör három nagy irodalmi ünnepének történetét. Az 1905-6-7. évekről elmaradt évkönyvek kárpótlása ez; szóval hároméves mulasztást akar a szerkesztő ezzel helyrehozni. Helyre is hozza olyan emberül, hogy máskorra is szívesen engedélyezünk neki hároméves mulasztást, ha megígéri, hogy ismét ilyen elégtételt szolgáltat. Az »Emlékkönyvet« lehet, hogy már azóta számos művelt családnál utolérte az irodalmi krónikák közös sorsa, az elfcledés, amely tán némi diszkréten finom porrétcggel készíti elő ez idő szerint az eljövendő »nagyszerű halált«. No, de ne keseregjünk, ugyanis hiábavaló a mi melankolikus kcsergésünk, mert még mindig úgy állunk irodalompártolás dolgában, hogy az úrkocsis, vagy a lovasegylet kiadványai (ha lennének ilyenek), no meg a hastánckupié sokkal jobban érdekli a közönséget, mint az irodalomtörténet vagy egy irodalmi társaság emlékkönyve. (...)" (Nagy Vilmos: Emlékkönyv a Csokonai Kör három irodalmi ünnepéről. Debreczen, 1909. június 16.) 171