Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

lója alkalmából tartott országos ünnepen (1908. szeptember 30.). Azonkívül üdvözlő táviratot küld a kör a jubiláló Gyulai Pálnak, Mikszáth Kálmánnak,

m Beöthy Zso/ínak

109 és Ábrányi Emilnek. Ami pedig a helybeli összeköttetéseit illeti, részt vesz az iparművészeti kiállítás megnyitásán, az Egyetértés dalegylet zászlóavatásán, a Kölcsönös Segélyező Egylet huszonöt éves jubileumán, Erőss Lajos püspök beiktatásán, Szabó Kálmán képviselő temetésén stb. 108 „Midőn ez alkalomból [60. születésnap] mély tisztelettel és szívbéli hódolattal üdvözöljük Nagyságodat, egészen eltölt bennünket annak a büszke tudata, hogy milyen mérhetetlen kincset bír a magyar irodalom Mikszáth Kálmánban. Valóban nem tudjuk, mit csodáljunk inkább Nagyságod írói egyéniségében, a mély érzelmct-e, amellyel hőseit szívünkhöz forrasztja, a könnyed szellemességet-c, amellyel tárgyain, személyein uralkodik, avagy azt a színejátszó, kifogyhatatlan humort, amely végigömlik minden alkotásán, hogy oly magasabb rendű lelki élvezetet nyújtson, aminő csak egy Dickensbcn, egy Dantcban, egy Jókaiban található. De bámulattal határos elismerésünk Nagyságod formaművészete iránt is, amellyel tökéletességig fejlesztette a magyar prózának több műfaját, a novellát, a rajzot, a karcolatot, amellyel megadta a magyar stílusnak azt a könnyedséget, azt az ötletességet, amelyért eddig idegenbe, főleg a franciákhoz jártunk. Különös melegséggel magasztaljuk azért is, hogy hosszú írói pályáján, a Tót atyafiaktól a Noszty fiúig, a Jó palócoktól a Szent Péter esernyőjéig soha nem lett idegen, sohasem sodortatta magát cl idegen áramlattól, sem naturalizmustól, sem dekadenciától, még tárgyért sem fordul külföldhöz, hanem megmaradt mindvégig magyarnak, ezzel egyszersmind egyszerűnek és természetesnek, aki a legteljesebb művészi hatást is cl tudja érni csupán nemzeti eszközökkel, a magyar nyelv, a magyar előadás, a magyar elmésség örökké fényes fegyvereivel. Meg is vagyunk győződve, hogy a magyar irodalomtörténet, amint Jókait a nagy mesemondónak dicsőíti, úgy fogja Mikszáth Kálmán nevéhez illeszteni a magyar társalgás, a magyar szellemes előadás nagy mestere kitüntető címet." (Dcbrcczcni Független Újság, 1909. június 8.) 109 „A magyar irodalmi élet legkiválóbb vezéreinek, Bessenyeinek, Kazinczynak, Kisfaludy Károlynak, Toldy Ferencnek és Gyulai Pálnak méltó utódját és hivatott örökösét látjuk Méltóságodban, aki - mint a nagy elődök - főképp két eszmének szentelte gazdag munkásságát: a nemzeti érzést minél erősebbé fejleszteni a magyar irodalomban, s irodalmunk kapuit mégis nyitva tartani a nyugati műveltség minden egészséges áramlata előtt. Látjuk Méltóságodat, amint éles szemmel végigtekint a magyar szellemnek ezeréves történetén, amint a hosszú századokból kikutat és föltár minden művészi alkotást, amiben csak magyar lélek nyilvánul, a honfoglaló lovas harci énekétől kezdve Szabolcska Mihály egyszerű daláig. Látjuk Méltóságodat, amint ritka megfigyelőképcsséggel keresi és megtalálja az emberi művelődés nagy folyamainak, a reneszánsznak, a felvilágosodásnak, a romanticizmusnak hullámcsapásait a magyar irodalomban és a többi magyar művészetben. Látjuk Méltóságodat, amint a világ remekművein finomult ízléssel, a nagy gondolkodóktól és bölcselőktől fejlesztett biztos ítélettel elemzi és magyarázza a legkiválóbb magyar műalkotásoknak, Arany Balladáinak, Madách Tragédiájának, Munkácsi Pilátusának, Fadrusz Mátyás királyának értékeit és megállapítja, hogy a magyar géniusz mivel járult hozzá az abszolút szépnek soha el nem fogyó tőkéjéhez. De látjuk és üdvözöljük Méltóságodban az írásművészt is. (...)" (Dcbreczeni Független Újság, 1908. szeptember 27.) 169